Az életben előfordulnak néha olyan kihívások, amelyek meghaladják az erőnket. Megfigyelhető, hogy vannak, akik ugyanazokkal a helyzetekkel és problémákkal könnyebben boldogulnak, míg mások fájdalmas gyötrelmek közepette belebuknak. A pszichológia fontos kérdése, hogy vajon milyen testi-lelki tényezők, képességek vagy személyiségjegyek azok, amelyek a sikeres, adaptív - vagyis alkalmazkodó - lelki működést és megküzdést eredményezik. Jó lenne tudni, hiszen a segítségnyújtás és a lelki fejlődés ezek mentén tud igazán megvalósulni. Sok ilyet feltételezhetünk, de egy dolog biztosan nagy szerepet játszik: az önismeret. De mi van akkor, amikor „becsap a ménkű” egy-egy krízishelyzet formájában, és „szétesünk”?
Önismeretünk lelki fejlődésünk velejárójaként bővül egész életünk során. Ez biztosítja számunkra, hogy a felmerülő kihívásokra egyre magabiztosabban és hatékonyabban tudjunk reagálni. Mindez egy olyan magunkra vonatkozó bölcsesség, amely különböző tapasztalataink megszerzése során beépül az énképünkbe, majd viselkedésünk, gondolkodásunk és reakcióink változásához vezet. Az önismeret bővülésével felkészültebbé, rugalmasabbá válunk, és ellenálló képességünk is megnő. Így fordulhat elő, hogy azok a helyzetek, amelyeket korábban krízisként éltünk meg, később már nem jelentenek akkora gondot, hiszen tapasztaltunk már hasonlót, és sikeresen túl is jutottunk rajta. A krízis olyan külső események által kiváltott kritikus állapot, amelyben lelki működésünk egyensúlya felborul. Ilyenkor tulajdonképpen a feje tetejére áll minden,
a megszokott életvitel megszakad, és a veszélyt jelentő helyzet megoldása válik az egyetlen központi kérdéssé a személy életében.
Életünkben vannak előre látható krízisek, például egy tudatos munkahelyváltás vagy gyermekeink kirepülése a családi fészekből, más esetben azonban váratlanul jön a csapás, mondjuk, egy elbocsátás, baleset, katasztrófa vagy egészségügyi kihívás formájában. Utóbbit balesetszerűsége okán általában akcidentális krízisnek nevezi a tudományos világ. Mindkét esetben emberpróbáló feladatról beszélhetünk, amely átmenetileg mindent felülír, és lelki működésünket is felforgatja.
Krízishelyzetben minden megváltozik
A pszichológiai kutatások és tapasztalatok alapján többnyire a következőkkel írható le a krízisben lévők állapota: figyelmük beszűkül, aminek következtében elhanyagolják mindennapi teendőiket, időérzékelésük és gyakran realitásérzékük is megváltozik, valamint időnként döntésképtelenség, „lefagyás” és ingerlékenység is felléphet. Az ilyenkor dúló lelki küzdelem célja, hogy helyreálljon a felborult pszichés egyensúly, amelynek elvesztése súlyos bizonytalansággal, fenyegetettséggel és elviselhetetlen érzelmekkel jár.
Minden krízis önismeretünk próbája is egyben
Önismeretünk biztosítja számunkra a különböző helyzetekkel való megküzdéshez szükséges biztonság- és kompetencia érzetet, illetve azt a magunkra vonatkozó tudást, amelyre támaszkodva döntést tudunk hozni arról, hogy mit és hogyan kell tennünk. Azt, hogy valakinek elegendő-e az önismerete, igazából az dönti el, hogy az aktuális élethelyzetében képes-e megküzdeni felmerülő problémáival vagy sem. Ha nem, akkor önismereti elakadásról beszélhetünk, amelyet leginkább krízishelyzetek váltanak ki, ezek megoldásához biztosan extra erőfeszítésekre lesz szükségünk.
Mivel a krízishelyzetek során széthullik az idő és a tér, illetve az ember addig szilárdan működő énje is megtörik, a kiút megtalálása minden esetben a traumatizáló állapot terheinek csökkentésével kezdődik.
A krízisterápiák elsődleges feladata éppen ezért a személy védettségének biztosítása, amelyet a terapeuta által kialakított biztonságos közeg támogat.
Emellett rendkívül fontos a krízissel küzdő szociális közegének a feltérképezése is, hiszen a barátok, családtagok és más támogatók segítsége ilyenkor elsődleges erőforrásként működik. Ezek által tud lassan visszaállni a megtört biztonságérzet, amely az öngondoskodás visszaállítása, és a jövőre vonatkozó megküzdési terv kialakítása irányába visz. A kritikus helyzettel való ténylege megküzdés ezután kezdődhet meg, amely számos önismereti tapasztalattal jár. Ezek a krízisből való kikecmergés után, az immáron már magasabb egyensúlyi állapotban működő személyiségünk részévé válnak, vagyis megerősítenek. A krízis után lehetővé válik az egészséges én “újjáépítése”, és megindul az átélt élmények értelmezése.
A krízisen való túljutást követő időszak legfontosabb feladata, hogy képesek legyünk az eseménnyel összefüggésben olyan reális következtetéseket levonni magunkra nézve, amelyek mentesek az önvádtól és más negatív érzelmektől, illetve pozitív keretbe foglalhatóak. Az ugyanis, hogy milyen magyarázatokat alkotunk, és miként vélekedünk saját magunkról, jelentősen meghatározza jövőbeli boldogulásunkat, énképünket és fejlődésünket. Nagyon lényeges, hogy önismeretünk milyen hiedelmek mentén szerveződik, hiszen ezek azok a tapasztalatok, amelyekhez visszanyúlhatunk a jövőben, és alapozni tudunk rájuk a következő krízissel való megküzdés során. Ezek szerint a mondás tényleg igaz lehet. Ami nem öl meg, az megerősít.
| A krízisben lévők lelki működését hűen tükrözik a 2010-es vörösiszap-katasztrófa során segítséget nyújtó pszichológusok tapasztalatai. A szakemberek arról számoltak be, hogy legfontosabb feladatuk az a fajta támogató jelenlét biztosítása volt, amely biztosította azt, hogy a tragédiát átélt személyek elkezdhessék az események integrálását életük történetébe. A szakemberek nem csupán “együtt sírtak” az emberekkel, hanem segítettek visszaszerezni számukra a reményt, valamint pozitív jövőbe vetett bizalmukat erősítették. Mindemellett nagyon fontos volt az is, hogy segítettek az embereknek olyan magyarázatokat alkotni, amelyek a kiszolgáltatottság és kétségbeesés élményeibe való beleragadás helyett az aktív megküzdés pozitív hozadékaira fektettek a hangsúlyt, ezáltal erősítették a személyiséget, és lehetővé tették a továbblépést. Természetesen vannak, akiknek azóta sem sikerült túljutni a traumán, de sokan vannak, akik talpra tudtak állni, és ma már képesek boldogan élni. |
A cikk az Üzlet & Pszichológia magazin 2015/3. lapszámában jelent meg.
Szerző: Juhász Dániel pszichológus
--- Tetszik? Akkor kövessen minket a Facebookon is! ---
