A következő kérdésfeltevés a maga pökhendiségével könnyen ellenszenvet válthat ki, hiszen úgy tűnhet, hogy az írója kellően egoista ahhoz, hogy olyan dolgokba üsse az orrát, amit az emberiség a mai napig nem volt képes megfejteni, így ezáltal felfogni sem:

hogyan lesz a valamiből "semmi"? Vagy inkább miként lesz a "semmiből" valami?

Előzetesen szeretném felhívni az olvasó figyelmét, hogy sem a fizikához, sem pedig a kémiához nem értek, a CERN-ben zajló kísérletek pedig jobbára felfoghatatlanok számomra. Ez az írás inkább egy szellemi játszadozás, amelyben a virtuális világ határait feszegetem. Az ezzel kapcsolatos asszociációimmal fogócskázom, pontosabban, hogy miként válik a valami “semmivé” és fordítva, a “semmi” valamivé. Bízom benne, hogy a sorok az olvasóban gondolatokat ébresztenek, és további elméleti szövögetésre serkentenek.

Talán még mindenki emlékszik arra a bizonyos elválaszthatatlan plüssállatára, lepedőjére, amihez oly intenzíven ragaszkodott óvodáskorában vagy még korábban. Vajon mitől volt ez a tárgy olyannyira fontos? A jelenségre Donald Winnicott, brit gyermekpszichiáter adott választ elsőként, aki a gyermekek kiemelten fontos tárgyaihoz való ragaszkodásának pszichológiai tényezőit tárta fel.

Az úgynevezett “átmeneti tárgy” a gyermek életében egy kitüntetett figyelemmel bíró játék, amely a fejlődés bizonyos periódusaiban nélkülözhetetlen társsá válik. Legkorábban a gyermek 6-8 hónapos korában kerül a középpontba, ez a fejlődési periódus pedig éppen egybeesik azzal az időszakkal, amikor felismeri annak a tényét, hogy ő valójában különbözik másoktól, köztük az édesanyjától is. A másik megfigyelhető viselkedés az idegenekkel szemben mutatott félelem, ami az anya távollétében, de még akár az anya válla feletti átpillantások során is megjelenik. Fontos azonban, hogy a különállóság élménye ilyenkor még nem egészül ki azzal a képességgel, hogy a környezetében fellelhető személyeket és más dolgokat tökéletesen állandónak érzékelje. Ennek megfelelően, amikor az anya eltűnik – esetleg elmegy főzni; kiteregeti a ruhát, ajtót nyit –, az a babában szorongást és keserves sírást idézhet elő. A veszteség és a magány lehetősége egy önmegnyugtató viselkedéses formulát és az ehhez kapcsolódó vigasztaló játékhoz (átmeneti tárgy) való erőteljes kötődést hívhatja elő. Természetesen fontos hangsúlyozni azt is, hogy nem minden gyermeknél jelenik meg az igény arra, hogy a megnyugvásához ilyen kellékeket vegyen birtokába.

Várjuk mindazok jelentkezését, akik szeretnének részt venni egy, a felnőtt kötődést feltérképező széles körű kutatásban. Célunk, hogy különböző mérőeljárások (interjúbeszélgetés, kérdőívek, képtesztek stb.) segítségével minél árnyaltabb képet kapjunk a felnőtt személyek kötődéssel kapcsolatos elképzeléseiről, gondolatairól, véleményeiről, élményeiről. Az egyének egészen különböző nézőpontokkal rendelkeznek. A kutatás során szeretnénk feltárni a személyek egyéni témáit, tapasztalatait. A kutatás a PPKE BTK Kötődésműhelyének keretében készül.

Amennyiben felkeltette érdeklődését, és szívesen részt venne a kutatásban, jelentkezzen a kotodeskutatas@gmail.com címen!

Mire számíthat:

Személyes találkozás során beszélgetés formájában kívánjuk feltárni a kötődéssel kapcsolatos személyes élményeit, tapasztalatait, gondolatait. Ezt követően kérdőívek, ill. egyéb pszichológiai mérőeszközök kitöltésére kérjük. Az adatfelvétel kutatási célból készül, így írásos vagy szóbeli összegzést saját válaszairól nem tudunk nyújtani, az adatfelvétel végén azonban szabadon felteheti kérdéseit, amennyiben igényt tart rá.

Helyszín: Jelenleg Budapesten a III. és a XI. kerületben van lehetőség.

Időpont: Igyekszünk igényeihez rugalmasan alkalmazkodni.

Kik jelentkezhetnek:

> férfiak és nők egyaránt

> 18 év felett bárki (fiatalok, idősek is)

> fontos, hogy ne legyen pszichológus, ill. pszichológus hallgató!

> ne ismerje a kötődéselméletet! (ugyanis ez valószínűleg befolyásolná a válaszait)

A jelentkezés email-en keresztül történik. Amennyiben valaki ajánlotta a részvételt Önnek, ajánlóját megjelölheti az email-ben jelentkezéskor.

A jelentkezők és ajánlók között a kutatás adatgyűjtési szakaszának lezárása után 10.000 Ft értékű vásárlási utalványt sorsolunk ki (a nyertes által kívánt üzletbe). Minél többször szerepel egy személy ajánlóként, annál többször kerül be a neve a sorsoláshoz összeállított névtárba.

Várjuk jelentkezését!

A Kutatócsoport

Fotó: Balla Csönge 

„Egy egész nemzet mentalitását akarjuk megváltoztatni.” - nyilatkozta nekünk néhány hónappal ezelőtt Philip Zimbardo. Elhivatottsága úgy tűnik azóta is töretlen. Múlt csütörtökön az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartott HeroiKon Nemzetközi Konferencián kaptunk ízelítőt abból, hogy tervei szerint mikként is szökken majd szárba a gyökeres átalakítás.

A rendezvényen nem csak a Heroic Imagination Project szellemi atyja tartott előadást, de megjelent a szociálpszichológia másik nagy öregje, a magyar származású, Új Dél Wales-i Egyetemen oktató Joseph Forgas (Forgács József) is, rávilágított a HIP és a magyar realitás közti kapcsolódási pontokra, és hogy pszichés működésünk mely aspektusait befolyásolja pozitív irányba a Hősök Tere kezdeményezés. Az eseményen számos, a kutatási eredmények tükrében is bevált gyakorlatról értesültünk, és lendületet kaptunk személyes példák erejéből.   

A gonosztól a hősiesség felé

Philip Zimbardo gyerekkora néhány helyszínéről készült fotóval kezdte beszédét, és mi tagadás, a dél-bronxi utca és játszótér képe gyakorlatilag a harmadik világot idézte, eszébe sem jutott volna senkinek, hogy az Egyesült Államok egyik városát látja a kivetítőn. Zimbardo már gyerekként az élet sűrűjében figyelhette a jó és rossz harcát, és igen korán feltette magában a kérdést, vajon milyen tényezőkön múlik, hogy sok iskolatárs, barát életútja a börtön felé kanyarodik, mások pedig „tisztes polgárrá” válnak? Nem csak Zimbardo számára jelentett meghatározó inspirációt a bronxi környezet: a sors fintora, hogy az „emberi gonoszság” másik híres kutatója, az „áramütés-kísérletet” vezető Stanley Milgram Zimbardo középiskolai évfolyamtársa volt.

Holnap a Hősök Tere szervezésében igazán különleges programra kerül sor a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. A konferencia keretében ismét ellátogat hozzánk Philip G. Zimbardo, de beszélni fog a tudományos berkekben legalább annyira jelentős Joseph P. Forgas is. Emellett itt lesz például Rony Berger, de beszédet mond Kende Anna, Kepes András és Halácsy Péter is. A középpontban ezúttal a tudomány lesz, és a témák is túlmutatnak a Zimbardo által már bemutatott hétköznapi hősiességen.

A konferencia szervezője Orosz Gábor pszichológus, az ELTE és az MTA kutatója, aki mostanában olyasmikkel foglalkozik, mint például az emberi lelkesedés vagy a "fegyelmezett remény" jelensége.

Mi a szereped a Hősök Tere Kezdeményezésben?

Szerepem főleg a HeroiKon Nemzetközi Konferencia szervezésében van (június 19),. Az a dolgom, hogy összerakjam a programot, illetve eljuttassam a kezdeményezés üzenetét különféle fórumokon az érdeklődők felé.

Hogy kerültél közel ehhez az egészhez, amit most Hősök Terének hívunk?

Nyár végén azt írta Halácsy Péter, a Prezi társalapítója, hogy meghívta Zimbardot Magyarországra, mert jó lenne itthon valami izgalmasba kezdeni. Valami olyasmibe, ami pozitív változáshoz vezethet. Azt kérte, hogy vegyek részt benne mint egyetemi kötődésű ember. Akkor azt mondtam, nagyon szívesen csinálnám, de nem lesz sok időm erre, mert sokat dolgozom, blablabla. Erre ő annyit mondott, hogy rendben, akkor összehoz egy vacsorát Zimbardo professzorral és majd eldöntjük mi legyen. Másnap Bolyki Dániel kollégámmal (szintén pszichológus, aki elsősorban a tanároknak szóló workshopok szervezéséért felelős) és Orosz Györgyivel, aki a Hősök Tere vezetője, találkoztunk a professzorral, aki felvetette, hogy workshopokat és konferenciát csinálna nálunk, aztán az ötletek már maguktól jöttek, és így merült fel a múltheti Helló Hősök Fesztivál is. Az egész helyzet önmagában szürreális volt, az pedig, hogy csináljunk a semmiből egy fesztivált, egy workshopot meg egy nemzetközi konferenciát, végképp annak tűnt. Mindenesetre, egy ilyen kihívásra egyszerűen nem lehetett nemet mondani, és azt hiszem, valahogy így kerültünk bele mindhárman. 

A Drog Stop Budapest Egyesület a hazai drogprevenciós szakma aktív szereplője, amelyről a következőket érdemes tudni mostanában.

»» Legtöbben talán anonim drogsegély telefonvonalukról ismerik őket.

»» Emellett krízisintevencióval, felvilágosítással, ártalomcsökkentéssel, és online tanácsadással is foglalkoznak.

»» Ráadásul most a nyári időszakban pszichológusok bevonásával ingyenes konzultációt, életvezetési tanácsadást és stresszkezelő programokat kínálnak egyének, párok vagy családok részére!

»» De hamarosan lesz e-mailes, chates és skype segélyszolgálat is.

»» Szepesi Anikóval, az egyesület vezetőjével beszélgettünk.

"Szeretnénk, hogy mindenki a számára fontos információhoz és segítséghez jusson bármilyen függőségekkel vagy kábítószerekkel kapcsolatos ügyben is fordul hozzánk. Támogatunk, együtt gondolkozunk, adekvát ismereteket nyújtunk, mindezt semleges nézőpontból tesszük." - árulta el az egyesület vezetője.

A Drog Stop eredetileg a drogsegély telefonos szolgálattal indult, de azóta más szolgáltatásokkal is várja az érdeklődőket. Betérhet oda szerhasználó vagy drogproblémákban érintett hozzátartozó is; az önkénteskedni vágyókat és a szakembereket is szeretettel várják. Legújabb projektjük keretében fogyatékkal élő személyekkel és a velük foglalkozó szakemberekkel is foglalkoznak, ugyanis azt tapasztalják, hogy nem csupán fizikai, hanem "fejbeni akadálymentesítésre" is nagy szükség lenne ilyen körökben.

Magyarország "lelki állapotával", a magyar emberek hozzáállásával, boldogtalanságával és depresszióra való hajlamával számos szakember, kutató, újságíró és elemző foglalkozik. A vélemények megoszlanak, de egyvalamiben általában mindenki egyetért:

a magyar ember elég pesszimista, gondolkodása borúlátó.

Ebben azért van valami, legalábbis sok kutatási eredmény és hétköznapi tapasztalat utal valami hasonlóra. Ezek közé sorolhatóak például Dr. Balázs Géza nyelvész és néprajzkutató megfigyelései is, amelyek többek között a hungaropesszimizmus fogalmának megalkotásához vezettek. Az idei Pszinapszis egyik legizgalmasabb előadásán jártunk.

A Humánia bloggereiként lelkesen követtük Philip Zimbardo legutóbbi Magyarországi tartózkodásának helyszíneit. A szociálpszichológia egyik legérdekesebb szereplője a Pszinapszison tartott előadást, azt megelőzően pedig a belvárosban beszélt a Hősok Tere kezdeményezés által szervezett Hős Pikniken, ahol alkalmunk volt személyesen is váltani vele pár szót.

A pszichológia kétes múltú híressége

Zimbardo – kihagyhatatlan a pszichológia-tankönyvekből, amelyhez még fontosabb, vastagbetűs tanulságok kötődnek az emberi gonoszságról, a kísérleti helyzetek lehetséges veszélyeiről és a pszichológia etikai kérdéseiről. Jó volt látni, ahogyan ez a név a múlt héten megelevenedett. Ott állt előttünk a 81. születésnapját Budapesten ünneplő professzor, ez a magával ragadó, pozitív kisugárzású és végtelenül nyitott, energikus ember, akihez csapatostul mentek fotózkodni a pironkodó Deák téri lányok, és akinek vasárnapi előadása miatt Közép-Európa legnagyobb pszichológiai rendezvénye is megtelt, így a közönség jelentős része végül csak kivetítőn vagy online tudta követni az előadást.

Az 1971-es hírhedt stanfordi börtönkísérlet miatt sokan támadták Zimbardot, és ebből ő maga sem csinál titkot. „A Milgram-kísérlet volt a pszichológia egyik legkegyetlenebb kísérlete... amíg meg nem alkottam a sajátomat.” – mondta öniróniával. És talán pont az ilyenek miatt tud Zimbardo hiteles lenni, és ünnepelt sztárként kiállni egy pozitív üzenet érdekében, amellyel jelenleg hazánkban is turnézik.

Április 4-én indul a Pszinapszis, amely Európa legnagyobb diákok által szervezett pszichológiai konferenciája. A korábbi években már megszokott színvonalas programok mellett idén egy igazi nagyágyú is tiszteletét teszi a rendezvényen, a híres stanfordi börtönkísérlet kapcsán világhírűvé vált Dr. Philip Zimbardo látogat el hozzánk, aki mellesleg az általunk is nemrég bemutatott Hősök Tere kezdeményezésben is részt vesz. A színes kínálatban egyaránt szerepelnek előadások, workshopok, kulturális események a 3-4000 fős rendezvényen, és népszerű szakemberekkel is lehetőség nyílik találkozni. A XVIII. Pszinapszis a mindennapjainkban viselt "álarcaink" témáját járja körül. Nyúl Boglárka főszervezővel készítettünk interjút.

Szinte hihetetlen, hogy idén már a 18. Pszinapszisról beszélhetünk. Honnan indult ez az egész, és hogyan vált hazánk legnagyobb pszichológiai rendezvényévé?

Pár lelkes ELTE-s hallgató tizennyolc évvel ezelőtt egy pszichológiai témájú előadássorozatot kezdeményezett, hogy ne csak az órákon találkozzanak a pszichológiával. Az esemény eleinte kb. 100 főt vonzott be, de mára jócskán kinőtte ezt a szerepet, a három nap alatt 3-4000-en látogatnak el hozzánk, akiket nemcsak szakmabeliek alkotnak, hanem pszichológia iránt érdeklődő laikusok is. Nem csupán látogatói, de szervezői körünk is bővült az évek során. Az ELTE-ről indult rendezvény mára már a Pázmány, Károli és BME számos karáról is segítőket tudhat magáénak. Összesen mintegy 69 önkéntes hallgató munkálkodik 9 hónapon át azért, hogy a lehető legszínvonalasabb programok várják a látogatókat. A Pszinapszis jogi és infrastrukturális hátterét pedig a Pszichodiák Alapítvány biztosítja.

Pénteken indul az ország legnagyobb ingyenes pszichológiai témájú rendezvénysorozatának idei felvonása. Immár tizedszer látogathatunk el a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatói által szervezett Szakmai napokra, amely ezúttal a Lelkünk (Sz)árnyai címet kapta. Az évforduló alkalmából a főszervezőt, Gáspár Mariannt kérdeztük az eddigi tíz évről és az aktuális programról.

 „Most lesz KAPSZLI!” – mondogatja egyre több ismerősöm, és én is évről évre így emlegetem ezt az örömteli eseményt. De akkor hogy is van ez? Mi az, hogy KAPSZLI, kik vagytok Ti, és mi a rendezvény hivatalos neve?

A KAPSZLI a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatóiból kialakult társaság. A csapat 15 főből áll, és mi szervezzük évről évre a Szakmai napokat. A KAPSZLI név eredetét balladai homály fedi, rengeteg embert kérdeztünk meg az alapítók közül is, és régi KAPSZLI-sok közül is, de senki sem tudta, hogy miért és miből jött ez a név. Végül a Károli és a pszichológia szavak játékos összevonásaként értelmeztük, de a valós eredete rejtély számunkra is mind a mai napig.