2003-ban egy magyar-svéd kutatópáros (Fülöp Márta és Ference Marton) arra próbált választ találni, vajon létezik-e kulturális különbség a tanulás és a tudás megítélésében. Az 1980-90-es évek nemzetközi tudásfelmérései során a kelet-ázsiai diákok rendszeresen kiemelkedően teljesítettek, következésképp felmerült a kérdés, vajon ezen kultúra diákjai számára mást jelent-e a tudás, mint ahogy azt nyugati kortársaik értelmezik.

Svéd, japán és nepáli diákokkal készítettek interjút. A tanulók rövid történetet hallhattak egy kutatónőről, aki egy könyvbe gyűjtötte össze minden tudását, majd elásta azt egy erdőben. A kutatók arra voltak kíváncsiak, mit gondolnak a diákok az elásott könyvről és a benne lévő tudásról. Létezik-e egyáltalán?

Az interjúk elemzése során arra a megállapításra jutottak, hogy az ázsiai (japán, nepáli) tanulók szerint a tudás elsősorban akkor létezik, ha megosztják másokkal, azaz szociálissá válik. A japán diákok ezenkívül úgy vélték, fontos, hogy azt mások is megértsék és a társadalom számára felhasználják. A svéd diákok ezzel szemben elismerték a tudást mint objektív entitást, amely önmagában, másoktól függetlenül is létezik.

A kutatók e nézetkülönbséget a keleti- és nyugati szelf-konstrukciókkal hozták összefüggésbe. Míg az ún. kölcsönösen függő én-felfogás szerint az egyén másokkal való kapcsolatában határozható meg, a független én-felfogás önmagában, másoktól függetlenül definiálja az én-t. Mit jelent a tudás e két kulturális felfogás szerint? Felelősséget a közösség iránt az egyik kultúrában, az egyén önkiteljesedését szolgáló, önmagában álló örömforrást pedig egy másik kultúrában.

Forrás: Fülöp M. Marton, F. (2003). Does Knowledge Exist if Nobody Knows About It? Eastern And Western Knowledge Ontologies. In. Salili, F., Hoosain, R. (szerk.). Teaching, Learning and Motivation in a Multicultural Context. Information Age Publishing Company, Greenwich

Kép: Balla Csönge

--- Ha tetszett a bejegyzés akkor lájkolj minket itt ---