A pozitív pszichológia képviselői előszeretettel teszik fel a kérdést, hogy mitől és hogyan válhat az ember jól működő, kiegyensúlyozott lénnyé. Ez önmagában is olyan szemléletet sejtet, amely a fejlődés és a folyamatos növekedés lehetőségét hangsúlyozza. De ahhoz, hogy az ember valóban pozitív irányban fejlődhessen, fontos, hogy megfelelő képességeket tudjon elsajátítani az újabb és újabb kihívásokkal való megküzdéshez.
Hogy jön a képbe a játék?
Rengeteg kutatás tűzte célul a fejlődést és alkalmazkodást segítő készségek azonosítását, melyeket „pozitív pszichológiai folyamatokként” említenek, és amelyek közül kiemelkednek olyan fogalmak, mint a kreativitás, a megküzdés, az érzelemszabályozás, az empátia, illetve a reményteljes gondolkodás. Beth L. Pearson és munkatársai szerint különösen fontos, hogy ezek a készségek már gyermekkorban formálódjanak, és hogy ehhez megfelelő tapasztalatok és kellő gyakorlási lehetőség álljon rendelkezésre.
A fejlődésközpontú szemlélet, illetve a korai élmények fontosságának felismerése valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a játék az egészséges személyiség kutatásának kiemelt témájává lépett elő. Az említett szerzők írása a mintha-játék sajátosságairól és hatásáról gyűjt össze néhány lényeges gondolatot.
Mi tekinthető játéknak?
Attól függően, miként határozzuk meg a játéktevékenységet, egyes megfigyelések alapján akár gondolhatjuk azt is, hogy a halak is képesek játékra. A játék lényegével és definíciójával kapcsolatban természetesen rengeteg kérdés merülhet fel, mégis van néhány általános támpont, amely szerint a játék: örömet okoz; látszólagos haszon nélkül, belső motivációból valósul meg; spontán és akaratlagos; illetve aktív bevonódással jár.
A gyermeki játéktevékenység különböző típusokba sorolható. A gyakorló- vagy funkciójáték lényege a tárgyakkal való egyszerű, ismétlődő manipuláció, a mozgásos tevékenység, és az ebből fakadó hatékonyság-élmény megtapasztalása (pl. dobálás, gurigatás). Ebből fejlődik ki a konstruáló- vagy alkotójáték, melynek során a gyermek apróbb elemekből (pl. építőkockákból) alkot valamilyen nagyobb építményt, rendszert. Az iskoláskorra jellemző, közösen elfogadott forgatókönyv mentén zajló szabályjátékot előzi meg az a fajta tevékenység, amely az óvodáskorban a legintenzívebb, és amelyet mintha-játékként, más esetben szimbolikus vagy szerepjátékként szoktunk emlegetni.
Mi történik a mintha-játék során?
A mintha-játék úgy határozható meg, mint egy „szimbolikus cselekvés, amelyben egy dolgot játékosan úgy kezelnek, mintha az valami más lenne”. Ennél persze valójában sokkal többről van szó. Egy kézre húzott zokni, amely bábként "életre kel”, máris rengeteg olyan eljátszott helyzetbe kerülhet, amely modellezi a való élet történéseit. Egy ilyen játékhelyzet egy sor kognitív (észlelési-értelmezési-gondolkodási), érzelmi és személyközi folyamatot feltételez.