Kapcsolataink valóban meghatározzák a személyiségünket, vagy inkább csak kiegészítik azt? Mi a különbség egyéni és csoportos pszichoterápiák között? Mi az, amiért a pszichoanalitikus szemléletű csoportterápiás módszerek hatékonynak bizonyulnak? Mire való egy hozzátartozói vagy egy bármely más tematikájú csoport? Oriold Károly CSAKIT csoportvezető, módszerspecifikus tánc- és mozgásterápiás csoportvezető és művészetterapeuta válaszolt kérdéseinkre legfrissebb interjúnkban.

Leginkább a csoportterápiás folyamatok mibenlétére, lényegére voltunk kiváncsiak, különös tekintettel interjúalanyunk frissen induló csoportjára, amely a szerelem és szenvedély témájából indul ki, és elsősorban azoknak szól, akik ezen a területen szembesültek olyan kérdésekkel, elakadásokkal, megoldandó problémákkal vagy dilemmákkal, amelyek foglalkoztatják őket. A párkapcsolat és a szerelem a legtöbb pszichoterápiás folyamat egyik központi témája, legyen szó bármilyen egyéni vagy csoportos megközelítésről. Ez a kezdeményezés a csoportos módszerekben rejlő egyedi elemeket és azok előnyeit igyekszik az ilyen témájú kérdések megválaszolása és az önismereti fejlődés szolgálatába állítani. 

Mi a különbség az egyéni és csoportos pszichoterápiák között?

Az egyéni helyzetben két személy között zajlanak le fontos interakciók. Ezekből az interakciókból tanul terapeuta és páciens, és dolgozik a változáson. Bonyolult áttételi és viszontáttételi dolgok jönnek létre, lesznek tapasztalhatóak, alakulnak; többek között ezek is tárgyai a terápiás munkának. Csoporthelyzetben abból indulunk ki, hogy azok vagyunk, akikké kapcsolatainkban váltunk. Egyszerre hordozzuk magunkban anyánkat, apánkat, nagyszüleinket, fontos barátainkat, pajtásainkat, sokakat. Ezen „hordozás” egy része tudatos, de a legtöbb kapcsolat, ami bennünk él tudattalan. A saját tartalmainkon túl sok személy részt vett személyiségünk kialakulásában, és a személyek egymással való viszonya is nagyon fontos és lényeges nem csak a mi viszonyunk az adott személyhez. 

Azt gondolom, hogy az elakadások mindig egyénen belül történnek. Például, ha valakinek az apja és anyja sokat veszekedett, és ennek tanúja volt, ez a veszekedés folytatódhat egyénen belül is, tudatos és tudattalan szinteken, és vannak olyan személyes nehézségek, amik csak kompromisszummal oldhatók meg. Ha ezek a különböző személyek, akik az egyénben élnek, nem tudnak közös nevezőre jutni, elakadás történik. Ezek az elakadások megjelennek csoporthelyzetben és a csoporttagokkal együtt is, akik tanúi mindennek (és sokszor tárgyai is, hiszen ezek a belső konfliktusok kivetülhetnek más csoporttagokra, vagy a vezetőre). Majd közösen megpróbáljuk - tudatos és tudattalan szinteken egyaránt - megoldani ezeket az elakadásokat. Tehát a tudattalant próbáljuk meg tudatossá tenni.

Konkrétan milyen egy ilyen csoportterápiás folyamat? Mi történik? Kinek mi a szerepe? Mitől működik? A csoport vezetője mit csinál?

A fent leírtakból következik, hogy a csoportvezető feladata annak elősegítése, hogy ezek az elakadások, helyzetek a csoport biztonságos terében megjelenjenek, és megoldásra találjanak. Ez lassú és nehéz munka. Biztonságra, szilárd keretekre van szükség ehhez. A csoportvezető több szinten is jelen van ebben a munkában, de a legfontosabb feladata ezeknek a kereteknek a biztosítása. Nem adok témákat, nem irányítom a csoportot direkt instrukciókkal, türelmesen várom, hogy a folyamatok beinduljanak és a csoporttagok hassanak egymásra. A csoporttagoknak annyi dolguk van, hogy reagáljanak egymásra, és természetesen rám, a csoportvezetőre is. Osszanak meg minél többet belső világukból. Ahogyan ez fokozatosan megtörténik, úgy mélyül el a bizalom, és a csoport a személy életének mind fontosabb szereplője lesz, és arra az idő előrehaladtával  biztos bázisként számíthat. A jó csoportokat éppen ezért elég nehéz lezárni és kilépni belőlük.

Amikor csoportokkal foglalkozik, akkor milyen pszichológiai irányzatok, elméletek, terápiás módszerek alapján dolgozik?

Jómagam a CSAKIT-ban képződtem és képezem magam tovább. (Csoportanalitikus és Kiképző Társaság), valamint mozgás- és táncterápiás csoportvezető is vagyok. Mindkét módszer analitikus elvekkel dolgozik. Ez az analitikus elv azért szimpatikus számomra, mert nagyon demokratikus. Egyenlőségen, tiszteleten és szabadságon alapul.

Ön milyen témák köré szerveződő csoportokkal foglalkozott eddig? 

Egyrészt folyamatosan működik pszichiátriai betegek hozzátartozói csoportja, amit három éve vezetek. Ide többek között depressziós, borderline, alkoholbetegek, szkizofrén, függő páciensek hozzátartozói járnak.  A hozzátartozó többnyire (nem mindig) diagnosztizált beteg. Itt azt nézzük meg, hogy a hozzátartozóban milyen változásokat, fájdalmakat, sérüléseket hozott létre a betegség, vannak–e játszmák, ezek alakíthatóak-e intim kapcsolatokká, illetve, hogy a gyógyulásban a hozzátartozó hogyan tud részt venni és hogy a gyógyulást a hozzátartozó akarja-e. Nagyon fontos kérdés minden önismereti munkában a vágy kérdése. Mire is vágyik igazán az, aki a csoportba jár?

Következő csoportja szerelem és szenvedély témában indul. Miért döntött úgy, hogy belefog? Mi az, amiért fontosnak, aktuálisnak érzi ezt a tematikát?

Ez a csoport is analitikus jellegű, tehát a tagok arról beszélnek, amiről akarnak. Aki ebbe a csoportba jár, a párkapcsolat és a szerelem témájával foglalkozik. Nagyon érdekel ez a téma. Volt egy elképzelésem arról, hogy korunk nem kedvez a szerelemnek. Rá kellett jöjjek, hogy ebben tévedtem. Arra is kíváncsi vagyok, hogy mennyire akaratlagos dolog a szerelem, mi kell ahhoz, hogy az ember nyitottá váljon a párkapcsolatra, és a szerelem érzése kialakuljon, és hosszú távon meg is maradjon. Nagyon bonyolult dologról van szó.

Pontosan kiket vár ebbe a csoportba? Ők mire számíthatnak, és milyen módon tudnak jelentkezni?