Humánia Pszichológia Blog

Közmondásaink pszichológiája – Hány bolond kell száz bolondhoz?

2013. május 20. - humánia

kozm2.JPGMinek hihetünk inkább? Őseink megfigyeléseinek, ezeknek a generációkon át érlelődő, de sokszor rejtélyes aranyszabályoknak? Vagy inkább a modern idegtudomány és a szociálpszichológia megingathatatlannak tűnő, de mindig meghaladható eredményeinek? Rovatunkban népi bölcsességek pszichológiai megalapozottságát vizsgáljuk, a tudományos komolytalanság igényével.

Miután legutóbb a folklór két híres madarának értékét mérlegeltük, nézzünk egy közmondást az emberi viszonyokról. Mai bölcsességünk:

Egy bolond százat csinál. 

Spóroljuk meg a felesleges köröket, és zárjuk ki annak lehetőségét, hogy a közmondás mondjuk egy különlegesen nemzőképes pszichiátriai betegről és a mentális zavarok örökletes tényezőiről szól. Ugyanígy, bár sokszor hallhattuk tanárainktól, hogy a „hülyeség fertőz”, és magunk mögött tudhatjuk már a kerge marhák keltette pánikot, talán senki nem feltételezi, hogy a „bolondság” úgy terjedhet, mint a nátha.

Induljunk hát ki abból, hogy az állítás szerint egy helytelenül vagy legalábbis szokatlanul viselkedő ember valamilyen módon hatni képes sok más emberre, akik így hasonlóan furcsán fognak viselkedni, mint ő. És ezzel már meg is érkeztünk a pszichológia olyan témáihoz, mint a társas befolyásolás, a konformitás és a tömeglélektan. 

Amikor jobban hiszünk másnak, mint a saját szemünknek

Az, hogy mások jelenléte hat ránk, nem meglepő. A körülöttünk lévő emberek viselkedése számunkra is fontos információt közvetíthet. Az érzelmek kifejezése és felismerése így például evolúciós szempontból is hasznos, hiszen a csoport túlélését segíti, ha egy rémült arccal rohanó ember láttán a többiek is futásnak indulnak, nem pedig érdeklődve várják meg a közeledő veszélyt.

Persze mások viselkedése lehet félrevezető, vagy csak egyszerűen lényegtelen. Mégis, ami feltűnő, szokatlan, arra hajlamosak vagyunk odafigyelni. Szociálpszichológia órán tanárunk biztatott minket egy egyszerű, de hatásos kísérlet ellenőrzésére: álljunk ki egy forgalmasabb utcasarokra, és nézzünk kitartóan egy kiszemelt pontot a fölöttünk lévő ház tetején. Jó eséllyel hamarosan kisebb tömeg fog körülöttünk érdeklődve felfelé nézni – persze ez esetben könnyen fény derülhet a bolondozásra.

Sokkal érdekesebb viszont az, hogy az ember tudatosabb döntéshelyzetben is képes mások viselkedését követni, akkor is, ha ő maga másképp cselekedne. Solomon Asch pontosan ezt a fajta konformitást vizsgálta híres kísérletével: beépített emberek következetesen és magabiztosan adtak egyértelműen rossz választ egy kérdésre (három eltérő hosszúságú vonal közül melyik egyezik meg egy negyedik vonallal), és a kísérleti személyek többsége (háromnegyede) legalább egyszer alkalmazkodott, és az egyébként rossznak gondolt választ adta. Volt, aki valóban kétségbe vonta saját ítéletét, volt, aki tartott attól, hogy mit gondolnak majd róla a többiek, és csak nem akart kilógni a sorból – mindenesetre a többségi hatás erősnek bizonyult. 

Nyájösztön és tömeglélek

Újabb kutatások arról is szólnak, hogy bizonyos esetekben a kisebbség is tud hatni a többségre, mégis úgy tűnik, hogy egyértelműen a tömegnek van elsöprő és magával ragadó hatása az egyénre vagy a kisebb csoportokra. A francia forradalom, illetve a XIX. századi tömegjelenségek, a munkásmozgalmak és demonstrációk hatására jött létre a pszichológiatörténet egy érdekes csapásvonala, a tömeglélektan, amely megkísérelte elemezni a tömeg működésének sajátosságait.

Ahogy a téma egyik legismertebb gondolkodója, Gustave Le Bon írja, a tömegben az egyén „átalakul” (transzformáció), és egyfajta közös tömeglélek sajátosságaiból részesül (participáció). Szinte ellenállhatatlan pszichikus erők hatnak rá: mentesül az egyéni felelősség alól, ezáltal eltűnik a büntetéstől való félelme, és a legyőzhetetlen hatalom érzése hatja át. Ebben az állapotban, csakúgy, mint hipnózisban, megnő az egyén befolyásolhatósága, és így könnyen utánzásra késztethető („lelki fertőzés”).

Le Bon – akit Hitler is valószínűsíthetően olvasott – szól a tömeg élére álló vezér szerepéről is. Mivel a tudatos és racionális gondolkodás helyett a tömegben a tudattalan ösztönök kerülnek előtérbe, a ravasz vezér elsősorban nem észérvekkel és bonyolult szónoklatokkal, hanem érzelmeket keltő, egyszerű jelszavakkal, azok szuggesztív ismétlésével tud igazán hatni a tömegre (ilyen érzelemteli kulcsszavak lehetnek például a haza, a nemzet, az Isten vagy a család).

Mindezek alapján talán azt mondhatjuk, hogy a népi bölcsesség ez esetben egy kis módosításra szorul. Úgy tűnik, ötven bolond könnyebben csinál százat, mint egy, viszont egy kellőképpen tehetséges őrült is elég ahhoz, hogy kihasználja a helyzetet, és a tömeg élére álljon.

 

Kép – Pieter Brueghel: Flamand közmondások 

 

--- Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket itt ---

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr705309064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása