A matematikával kapcsolatos helyzetekben felmerülő stressz rendkívül gyakori és viszonylag régóta ismert jelenség. Számos internetes fórumon adnak hangot a diákok e tárgy okozta kellemetlen érzéseikről és félelmeikről. Hadd ragadjak ki ezek közül egyet példaként: „…Én félek, rettegek a matektól és a táblához sem merek kimenni. Nagyon bánt, hogy ilyen fóbiás vagyok, de nem tehetek róla…”.

Jelentősége, valamint gyakori és széles körben történő megjelenése miatt egyre nagyobb hangsúlyt kapott a pszichológia szakirodalmában a matematikával szembeni érzelmi beállítódás. Mit is jelent a fogalom? F. C. Richardson és R. M. Suinn 1972-ben megjelent publikációjukban feszültség- és szorongásérzésként határozták meg e jelenséget, amely mind a hétköznapokban, mind a tanulási helyzetekben gátat szab a személy számára, hogy matematikai problémákat oldjon meg, illetve számokkal és mennyiségekkel foglalkozzon. A matematikai helyzetekben megélt szorongás ezen, érzelmi összetevője mellett azonban kognitív (gondolkodással kapcsolatos) elemmel is rendelkezik, amely a személy önmaga felé irányuló, teljesítményével kapcsolatos, ítélkező gondolatait foglalja magába (pl. „Nem vagyok elég jó a matekhoz.”; „Nekem ez sosem fog menni”.).

Számos kutató tett kísérletet arra, hogy megválaszolja a kérdést: Mi áll a matematikától való félelem hátterében? A válasz nem egyszerű, és nem is egyértelmű. Rendkívül összetett jelenségről van szó, amely számos tényező kölcsönhatásának következményeképpen alakul ki, és szilárdul meg. Soroljuk fel a legfontosabb tényezőket:

Szocializációs tényezők: Ide tartoznak a környezetünkben előforduló jelentős személyek és a tágabb társadalom tagjai által közvetített hatások, normák (pl. szülők, tanárok, iskola, tankönyvek, barátok).

Motivációs tényezők: A személy érdeklődési körét foglalja magába, amely meghatározza viselkedését a matekkal szemben (pl. megközelítő magatartást mutat a diák a matematika felé, mert érdekli, hogyan működik a világ a számok rendszerében, esetleg elkerüli a matekot, mert ideje jelentős részét más ismeretek, készségek elsajátítására fordítja).

Kognitív természetű hatások: Az egyén jelen- ill. jövőbeli ismeretei, készségei tartoznak ide, valamint sikereinek és kudarcainak egyéni értékelése (pl. gyors/lassú fejben számolás, gyors/lassú szövegértés, diszkalkulia, azaz a számolási készség zavara).

Érzelmi, emocionális hatások: A személy érzelmi világát, ingerekre adott válaszait és izgalmi állapotait rejti (pl. az egyénre jellemző általános szorongás magas/alacsony).

Tanulással, oktatással kapcsolatos tényezők: Ide tartozik a matematikai ismeretek, készségek elsajátításának módja (pl. begyakorláson, „magoláson” alapuló tanulás, vagy megértés).

Mit lehet tenni ellene? A félelem csökkentésére nem létezik egyetlen, konkrét, biztos megoldás. A kulcs azonban a változásban rejlik. Változást kell előidézni mind a gondolatokban (Milyen a matematika? Mire lehet jó a matematika? Mire lehetek képes én magam? Milyen képességeimet alkalmazhatom én a matematikai helyzetekben? stb.), mind az érzelmekben (Mit élvezhetnek a diákok a matematikában? Hogyan kelthető fel a kíváncsiság? stb.), mind pedig a viselkedésben (Milyen gyakran olvasok utána a dolgoknak? Milyen gyakran írok házi feladatot? Mennyire próbálom megérteni? Kérek-e segítséget? stb.).

Végül itt egy rövid inspiráló film a matematika jelentőségéről

Kép: James Homer Brown festményéből

--- Ha tetszett a bejegyzés akkor lájkolj minket itt ---