Humánia Pszichológia Blog

Trianon – a magyar identitás feldolgozatlan traumája

2013. július 09. - Horváth Julia

A „Trianon” szó a mai napig érzelmek rendkívül széles skáláját képes kiváltani a magyarokban, az enyhébb bánattól a mély szomorúságon át a könnyekig, ill. az agresszív megnyilvánulásokba torkolló haragig, gyűlöletig.

2013. június 4. – a közösségi portálok üzenőfalait elárasztják a szomorú videók, a „gyászjelentések”, a hazánktól elcsatolt területek visszaszolgáltatását követelő heves felkiáltások. Számos történész, politikus, szociológus foglalkozott és foglalkozik aktívan e témával (mely állandóan a köztudatban lebeg), most azonban pszichológiai szempontból tekintünk Trianonra és mindarra, amit a magyar identitás számára jelent; politikai véleményektől, ítéletektől mentesen (azt meghagyjuk más portáloknak).

trianon.bmp

Trauma egyéni és csoportszinten

Freud szerint a trauma olyan érzelmi megrázkódtatás, amellyel az egyén nem tud megbirkózni, magatehetetlenné válik, így zavart okoz az egyén valóságérzetében és pszichológiai jóllétében. A személyiség egészséges fejlődése szempontjából fontos a trauma feldolgozása, amely az én megerősödéséhez, jobb megküzdési stratégiákhoz és magasabb stressztűréshez vezet. Traumát nem csupán az egyén élhet át, hanem csoportok is. Ekkor beszélünk kollektív traumáról (gondoljunk csak például a holokausztra, amely nagyrészt a zsidó közösség traumájaként ismert). A kollektív trauma jellegzetessége, hogy az általa kiváltott érzelmi reakciókhoz nem szükséges a személyes átélés (évtizedekkel, évszázadokkal később is képes hatást gyakorolni a csoport tagjaira, ha időközben a közösségnek nem sikerült feldolgozni azt).

A traumafeldolgozás folyamatát három fázisban írták le a szakemberek: (1) aktív, érzelmileg felfokozott állapot, amely az élmények és érzelmek megosztásáról szól; (2) egy csendesebb időszak, amelyben elsősorban belső (fantázia-) munka történik; (3) érzelmek lecsillapodása, alkalmazkodás a kialakult helyzethez, a trauma és a fájdalom elengedése.

 

A trianoni egyezmény mint kollektív trauma és annak feldolgozása

Magyarországot – más nemzetekhez hasonlóan – számos traumatikus esemény érte történelme során. Ha csak a 20. századból merítünk, említhetjük a magyar holokausztot, vagy akár a nyilasok, akár a kommunisták által elkövetett terrorcselekményeket. Úgy tűnik azonban, hogy az I. világháborút követő trianoni békeszerződés, és a II. világháború végén történő újratraumatizáció és reményvesztés mindezeknél mélyebb sebet ütött a magyarság lelkében (talán éppen azért, mert egyértelműbb az áldozat szerep, a külső csoport által okozott károkozás elszenvedése).

Egy pszichológus kutatócsoport (köztük László János, Fülöp Éva, Ilg Barbara) kísérletet tett arra, hogy feltárja, milyen mértékben sikerült hazánknak feldolgozni területe 2/3 részének (és az ott élő magyarságnak) az elvesztését. Abból az elgondolásból indultak ki, hogy a múltban történt események meghatározzák a jelent, továbbá a csoport, ill. nemzet szintjén is hatással vannak az identitás, az ún. kollektív identitás alakulására. Az, ahogy a történelmi események a csoport számára értelmet nyernek, ahogy a hétköznapi diskurzusokban megjelennek, ahogy továbbadódnak generációról generációra, azaz megjelennek a kollektív emlékezetben, részévé válnak a nemzeti öntudatnak, formálva az egész társadalmat és annak tagjait. A nyelv megbízhatóan tükrözi a lelki tartalmakat, így az a nyelvi forma, szerkezet, tartalom, amelyben a múlt eseményei megfogalmazódnak, betekintést enged az eseményhez kapcsolódó pszichés tartalmakba (érzelmekbe, gondolatokba). Ennek megfelelően végeztek narratív kutatómunkát, amelynek során sajtóanyagokat (a köztudat egyik legkézzelfoghatóbb megnyilvánulásait) elemeztek 1920-tól, azaz a trianoni egyezménytől egészen 2010-ig ötévenkénti bontásban (mind a jobb- és baloldali irányultságú, mind pedig a politikai középhez tartozó lapokat megvizsgálták). Tartalomelemző módszerrel tárták fel – a trianoni események leírása során használt – érzelmeket kifejező (pl. düh, feszültség) és implikáló (pl. országgyilkolás, nemzethalál) szavakat.

Az eredmények és későbbi kutatások is azt jelzik, hogy a trianoni egyezmény kiváltotta traumatizáltság még mindig aktív, továbbá a jobboldali, nemzeti ideológiát valló közösségre jellemzőbb. Megfigyelhető az erős érzelmi involváltság, a veszteség tagadása, azaz az események elfogadásának hiánya, a trauma mérsékelt feldolgozása. Természetesen ez nem csupán politikai irányultságtól függ, hanem nagyon fontos egyéni különbségek függvénye is (pl. a nemzettel való azonosulás formája).

 

Mit hoz a jövő, van-e lehetőség a feldolgozásra?

Általánosságban a traumatizáltság negatív hatással van a csoport identitásának szerveződésére, és a feldolgozás gátlása egyfajta áldozat szerep kialakítását idézi elő. Az áldozat szerep pedig életben tarthatja az érzelmi traumát a kollektív emlékezetben, amely továbbadódik a későbbi generációkra. A trianoni egyezmény feldolgozása azért különösen bonyolult és nehéz, mert a határon túli magyarság helyzete, és az ezzel kapcsolatos politikai-gazdasági ügyek (nemcsak hazánk, hanem a szomszédos országok részéről is) folyamatosan a jelenben tartják a múlt negatív történéseit, és automatikusan emlékeztetnek rá. Így a „22-es csapdájába” estünk.

A trauma feldolgozása nem egyszerű, ahogy az áldozat szerepből való kilépés sem (főként, ha figyelembe vesszük annak előnyeit). A feldolgozás aktív megmunkálást igényel a csoport részéről: felelősségvállalást, a tényekkel való szembenézést, gyászmunkát és megbocsátást.

 

Kép: www.ujszo.com

Forrás:

Fülöp É., László J., Csertő I., Ilg B., Szabó Zs., Slugoski, B. (2012) : Emotional elaboration of collective traumas in historical narratives In: Forgas J P, Vincze O, László J (szerk.) Social cognition, communication and narratives.: Sydney Symposium of Social Psychology New York: PsychologyPress, 2012

(Letölthető: http://www.sydneysymposium.unsw.edu.au/2012/chapters/chapters.htm)

Fülöp, É., László, J. (2013) Emotional processes in elaborating a historical trauma in the daily press in R. Cabecinhas & L. Abadia (eds) Narratives and social memory: theoretical and methodological approaches, Braga: Communication and Society Research Centre, 45-60

 

--- Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket itt ---

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr65397851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása