Humánia Pszichológia Blog

A magány mindenkit érint - vagy mégsem?

2015. április 03. - humánia

Az ember társas lény. Másokhoz való viszonyunk befolyásolja önértékelésünket, viselkedésünket, érzelmi világunkat, identitásunkat és boldogságunkat. A kötődési vágyunk, élményeink megosztásának az igénye, a csoporthoz való tartozás egyaránt funkcionálhat az öröm, és a stressz forrásaként is. Ahogy az együttlét, éppúgy a magány is közös, és mindenkit érint. Többek között ez adja az április 17-19. között megrendezésre kerülő Budapesti Pszichológiai Napok, vagyis Pszinapszis apropóját, amely idén a Közös magány címet kapta. A tavalyi és tavalyelőtti évekhez hasonlóan a rendezvény főszervezőjét kérdeztük.

pszinapszis_2015_cover.jpg

Kérdéseinkre Horváth Boglárka válaszolt, de az interjú előtt jöjjenek a szervezők szavai az idei rendezvény inspirációjáról:

"A magány egy olyan érzés, amely mindannyiunk életében jelen van valamilyen formában. Van, amikor szükségünk van rá, van, amikor menekülünk előle. Mivel minden ember másmilyen, mindannyian másképpen vagyunk magányosak is, más jelentést hordoz számunkra ez az érzés, állapot. Mindez azonban nemcsak személy-, de élethelyzet-függő is. Az egyedüllét, a magány általában nem úgy jelenik meg előttünk, mint egy közös, társas dolog. A XIX. Pszinapszison mégis igyekszünk körbejárni ezt az elsőre megfoghatatlannak tűnő témát. Lehetünk közösen magányosak?"

Tovább

Egymásra hangolódva: így fejlődnek a csecsemők az anya-gyerek kapcsolatokban

A legtöbb anyuka és apuka általában már a terhesség alatt elkezd különféle fantáziákat szövögetni születendő gyermekének képességeiről és tulajdonságairól. Az utódról, és a vele való kapcsolatról alkotott képzeleti világ jelentős mértékben az édesanya hangulati életétől függ, amely elválaszthatatlan a csecsemők érzelmi- és élményvilágától is. Ez a kötelék olyan kölcsönhatást eredményez, amelyben különös érzékenységgel reagál a gyermek édesanyja rezdüléseire. Élete első szakaszában, minden gyermek ebben a viszonylatban talál megnyugvásra, sajátítja el későbbi életére is kiható kapcsolati mintázatait, és tanulja meg kezelni a stresszhelyzeteket.

Nem rég írtunk a játék fontosságáról, az elég jó szülőség, és az átmeneti tárgyak jelentőségéről, korábban pedig a gyerekek és a média kapcsolatáról, valamint a kötődéselméletről is. Gyermekpszichológia sorozatunkban ezúttal az anya-gyerek kapcsolatokat vesszük górcső alá.

baby-bars-630x400.jpg

A modern gyermekpszichológia egyik legizgalmasabb területe az anya gyermek kapcsolatokban előforduló alkalmazkodási nehézségek okainak kutatása. Az utóbbi időben a szakemberek figyelme egyre inkább az úgynevezett “regulációs problémák” felé terelődött. Ezek közé tartozik például a gyermek megnyugtathatóságával vagy az etetésével kapcsolatos nehézségek. Úgy tűnik, hogy a gyerekek egyéni fejlődésének egyik fontos meghatározója az anya-gyerek kapcsolat minősége és annak mintázata, amelyeknek milyenségére a gyermekek viselkedéses- és tudatállapotaiból következtethetünk,

ugyanis már a születés pillanatától kezdve érzékelhető, hogy az újszülött csecsemő tudatállapotai a figyelő inaktivitás, éber aktivitás, szunyókálás, a mélyalvás és a sírás között ingadozik. 

Az újszülött csecsemő mindemellett már a kezdetektől igen érzékeny a szociális ingerekre is, azaz képes az édesanyjának gesztusaira, mozdulataira és hanghordozására, beszédének dallamára figyelni. A legkorábbi időszaktól kezdve az édesanyák „definiáló hatalommal bírnak”, ami azt jelenti, hogy ők azok, akik a csemetéjük érzéseit és élményvilágát alakítják, mégpedig azon keresztül, hogy milyen módon reagálnak a gyermekben előtörő, vagy finoman megmutatkozó érzésekre. Az pedig, hogy az édesanya milyen módon tud csecsemőjének változatos viselkedéses állapotaira reagálni, és azokkal összehangolódni, fokozatosan bontakozik ki. A lényeg, hogy 

a kettejük közti kapcsolat kölcsönös interakciókon alapul, ahol mind a gyermek, mind pedig az édesanya, erős hatást gyakorol a másikra. 

Tovább

Amit ma megtehetsz, halaszd inkább holnapra! - a halogatás pszichológiája

Akkor beszélünk halogatásról, amikor egy tevékenységet valamilyen okból kifolyólag későbbre halasztunk, késleltetünk, vagy egy döntést nem hozunk meg időben. Mondjuk a mára betervezett feladatainkat úgy halasztjuk holnapra, hogy tudjuk, igazából ma is elvégezhetnénk őket. A belső lelki vivódás ilyenkor jelentős stresszel járhat, amit bűntudat, önutálat, alkalmatlanságérzés, szorongás, illetve depresszív hangulat kísérhetnek. Ráadásul sokszor hiába csinálunk a tervezett dolog helyett valami sokkal izgalmasabbat, az említett, egyre inkább elhatalmasodó érzések tovább kísértenek, és az önsorsrontó körből egyre nehezebbé válik a szabadulás.

Vancsura Petra, az ELTE egytemi hallgatója viszont nem halogat tovább, hanem kutatásában inkább megkeresi a válaszokat arra a fontos kérdésre, hogy vajon miért halogatunk. Alább az ő szavait olvashatjátok.

Procrastination from Johnny Kelly on Vimeo.

A halogatás egy széleskörű és könnyen felismerhető jelenség, amelyet pszichológiai szempontból akár személyiségvonásként is értelmezhetünk, amennyiben krónikus halogatásról van szó. Akkor beszélhetünk erről, amikor a késleltetés nem tervszerű, megfontolt cselekedet, hanem a már eltervezett döntések folyamatos későbbre halasztása történik. A halogatás tehát más, mint a késleltetés, olyankor ugyanis tudatos döntést hozunk a feladatok prioritásának a megváltoztatásáról. Ez általában nem okoz különösebb stresszt, a halogatás viszont igen.

Tovább

A Facebook kapcsolati státusz tényleg mindent megváltoztat?

Tényleg igaz lehet, hogy a Facebookon látható kapcsolati státuszunk a szerelem és a párkapcsolati elköteleződés fokmérőjeként szolgál? Vagy inkább csak azért szükséges, hogy elijesszük a párunk iránt érdeklődő lehetséges hódolókat? Egy friss magyar kutatás szerint mindkettőben lehet valami. A pszichológusok arra keresték a választ, vajon a Facebook kapcsolati státusz értelmezhető-e digitális jegygyűrűként vagy sem.

A párkapcsolatok fejlődésének kétségtelenül számos meghatározó mérföldköve van. Ilyen például a megismerkedés, az első randi, az első veszekedés, vagy mondjuk az összeköltözés, illetve az eljegyzés. A Facebook létezése óta egy újabb fontos állomás ékelődött be a többi közé:

a kapcsolati státuszunk megosztása, ami sokaknak komoly fejtörést tud okozni.

facebook_osszetort_sziv_1.jpg

Akár hisszük, akár nem, valóban olyan kérdésről beszélünk, amely sok kapcsolatot próbára tesz, feltehetőleg azért, mert a Facebookot a legtöbben impulzív módon, kevésbé tudatosan, sokkal inkább “ösztönösen” használjuk, és nincsen egységes “etikett” arra vonatkozóan sem, hogy ki, mit és mikor tegyen közzé a közösségi hálón, különösen egy ilyen intim, magánéletünkre vonatkozó információ esetében. Így például - a saját szokásaiból kiindulva - könnyen alakulhat ki rossz érzése annak, akinek  a párja mondjuk még nem látja elérkezettnek az időt a kapcsolat ilyen módon való nyilvánossá tételére (vagy talán sohasem fogja), ő viszont szívesen világgá kürtölné a hírt. Ezek a helyzetek komoly feszültségeket szülhetnek, amelyek megoldása nem mindig megy könnyen. 

Tovább

Tombol a századnyitási pánik! - Pénteken indul a KAPSZLI

Másfél évtizeddel az ezredforduló után, a KAPSZLI szervezői elérkezettnek látták az időt arra, hogy kicsit átgondoljuk, hogy merre is haladunk mi, modern emberek, akik modern társadalmakban élünk. A kapunyitási pánik jelensége, mint az új kor egyik jellemző kihívása, talán már senkinek sem újdonság, de vajon ki gondolta volna, hogy előbb-utóbb századnyitási pánikról is beszélnünk kell? Valószínűleg senki, pedig ha belegondolunk, akkor elképesztő módon megváltozott és felgyorsult körülöttünk az élet az utóbbi évtizedekben. Szerencsére felismerték ezt a különféle területeken dolgozó pszichológusok és kutatók is, akik most összegyűlnek, és Magyarország legnagyobb ingyenes pszichológiai konferenciáján elmondják tapasztalataikat a témában. A rendezvény nem csak szakmabelieknek szól.

A mai modern embernek tehát szembe kell néznie számos új dologgal, hiszen olyan jelenségek ütötték fel a fejüket az utóbbi évtizedekben, amelyeket még csak most ismerünk meg igazán, és amelyekkel kapcsolatban egyelőre kevés tapasztalatunk gyűlt fel, így kutatni sem olyan könnyű őket. Ott van például az a bizonyos "második életünk", az, amelyiket ma már az okostelefonjainkba és tabletjeinkbe bújva élünk egy virtuális valóságban vagy az a 21. századi emberkép, amelynek megfelelni szinte lehetetlen, de mégis legtöbben vágyunk és törekszünk rá. Cyberbullying, FOMO (fear of missing out, vagyis kimaradás szindróma), egyre szélsőségesebb testképzavarok, kapunyitási pánik, a Tinder-jelenség, a folyamatosan változó családmodellek és párkapcsolati formák, az elköteleződéstől való félelem, és az oly sokakra jellemző folyamatos halogatás. Mindez csak néhány példa a modern kor "civilizációs tünetegyütteséből", amellyel mindannyian szembenézünk. Ezek a jelenségek azért fontosak, mert egyéni és társadalmi szinten egyaránt befolyásolják életünket és boldogulásunkat, ezért fontos, hogy megértsük őket, majd beszéljünk róluk, például a pénteken induló KAPSZLI Szakmai Napokon.

szazadnyitasi_panik_plakat_2015.jpg

Tovább

Feldolgozni a lehetetlent? Így öröklődnek traumáink

Az életben néha vannak olyan kihívások, amelyek meghaladják az erőnket. Ilyenek a traumatikus élmények, amelyekkel időnként lehetetlen feladatnak tűnik megküzdeni, és sajnos nem is mindig sikerül. A legújabb kutatások szerint a feldolgozatlan traumák generációról-generációra, automatikusan továbbadódnak. Az öröklődés mechanizmusáról keveset tudunk, de bizonyos, hogy a genetika itt is kikerülhetetlen tényező. A traumák öröklődésének ténye sok kérdést von maga után. Például azt, hogy milyen mechanizmusokon keresztül megy végbe ez a folyamat, illetve hogy mi van akkor, ha valakit úgy ér a halál, hogy traumatikus élményei feldolgozatlanul maradtak?

Nincs mese, a befejezetlen lelki munkát ilyenkor valaki másnak kell elvégezni: az utódoknak.

Ez érthető, de vajon hogyan lehetséges az, hogy valaki egy olyan traumatikus élményt dolgozzon fel, amely ugyan ott él benne, de önmaga sosem élte át? Egyáltalán miként lehet felismerni a konkrét traumákat az igencsak összetett pszichés tünetegyüttesek mögött?

torottuveg_trauma.jpg

Ezekkel a dilemmákkal számtalan kutató, pszichoterapeuta és segítő szakember foglalkozik manapság, akik egyre érdekesebb elméletekkel állnak elő. Például a Magyar Szomato-pszichoterápiás Egyesület tagjai is aktívan keresik a válaszokat, és 2014 végén egy egész napos konferenciát is szenteltek a témának, amelynek címe a következő volt: A transzgenerációs traumák tünethordozói: a társadalom és az egyén. A konferencián számos téma előkerült a traumatizált szülők gyermekekre gyakorolt hatásaitól kezdve a magyar társadalom általános, “traumatizált dinamikára” való beállítódásáig. Ami számunkra azonban a legérdekesebb volt, az a genetika, illetve a környezeti hatások sajátos kölcsönhatása, amely a traumák öröklődését hivatott magyarázni, illetve segít megérteni az ezzel járó lelki folyamatokat is.

Tovább

Tökéletes szülő szeretne lenni? Legyen inkább elég jó!

Jellemző, hogy manapság mindenki a gyermeknevelés, illetve a szülőség tökéletes receptjét kutatja, hiszen a túlzott társadalmi elvárások minden eddiginél magasabb szintet ütnek meg, és a hibázás jelentősége is ezerszeresére nőtt. Recept természetesen nincs, de némi tudatossággal, és a gyermekeink egyedi testi-lelki, érzelmi igényeire való ráhangolódással máris sokat tettünk. A tökéletességet pedig felejtsük el, az a gyereknek sem lenne valójában jó.

Donald W. Winnicott Brit gyermekorvos és pszichoanalitikus mutatott rá először arra, hogy az egészséges fejlődés szempontjából meglepő módon nem tökéletes anyára - édesanya hiányában gondozóra -, hanem sokkal inkább “csak” elég jó anyára van szüksége a gyerekeknek. Ráadásul mindenkinek - anyának és a gyermeknek egyaránt - jobb, ha egy szülő a tökéletesség elérhetetlen illúziójának a kergetése helyett inkább megbarátkozik magával, gyermekével és azzal a tudattal is, hogy utódainak kiegyensúlyozott, szerető és megfelelően reagáló szülőkre van szüksége, nem pedig hibátlanokra.

eleg_jo_anya2.jpg

A paradox helyzetet sokszor furcsa módon pont az állítja elő, amikor egy anya néha már “túl jó” akar lenni. A szülői feladat egyik fontos része például az is, hogy a gyermekben rejlő öröklött képességeket minél teljesebben kibontakoztassa. Nem meglepő módon, ha életünk első néhány évében - különös tekintettel az első évre - az anya által biztosított érzelmi és fizikális környezet elhanyagoló, akkor ez a folyamat könnyen elakadhat, de fontos arra is odafigyelnünk, hogy a túlzott törődés egyfajta túlingerléshez, a gyermeki igények félreértéséhez, inadekvát “túlóváshoz” vezethet.

Tovább

„De csak játékból...” – hogyan hat és miben segít a mintha-helyzet?

A pozitív pszichológia képviselői előszeretettel teszik fel a kérdést, hogy mitől és hogyan válhat az ember jól működő, kiegyensúlyozott lénnyé. Ez önmagában is olyan szemléletet sejtet, amely a fejlődés és a folyamatos növekedés lehetőségét hangsúlyozza. De ahhoz, hogy az ember valóban pozitív irányban fejlődhessen, fontos, hogy megfelelő képességeket tudjon elsajátítani az újabb és újabb kihívásokkal való megküzdéshez.

Hogy jön a képbe a játék?

Rengeteg kutatás tűzte célul a fejlődést és alkalmazkodást segítő készségek azonosítását, melyeket „pozitív pszichológiai folyamatokként” említenek, és amelyek közül kiemelkednek olyan fogalmak, mint a kreativitás, a megküzdés, az érzelemszabályozás, az empátia, illetve a reményteljes gondolkodás. Beth L. Pearson és munkatársai szerint különösen fontos, hogy ezek a készségek már gyermekkorban formálódjanak, és hogy ehhez megfelelő tapasztalatok és kellő gyakorlási lehetőség álljon rendelkezésre.

A fejlődésközpontú szemlélet, illetve a korai élmények fontosságának felismerése valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a játék az egészséges személyiség kutatásának kiemelt témájává lépett elő. Az említett szerzők írása a mintha-játék sajátosságairól és hatásáról gyűjt össze néhány lényeges gondolatot.

pirate.jpg

Mi tekinthető játéknak?

Attól függően, miként határozzuk meg a játéktevékenységet, egyes megfigyelések alapján akár gondolhatjuk azt is, hogy a halak is képesek játékra. A játék lényegével és definíciójával kapcsolatban természetesen rengeteg kérdés merülhet fel, mégis van néhány általános támpont, amely szerint a játék: örömet okoz; látszólagos haszon nélkül, belső motivációból valósul meg; spontán és akaratlagos; illetve aktív bevonódással jár.

A gyermeki játéktevékenység különböző típusokba sorolható. A gyakorló- vagy funkciójáték lényege a tárgyakkal való egyszerű, ismétlődő manipuláció, a mozgásos tevékenység, és az ebből fakadó hatékonyság-élmény megtapasztalása (pl. dobálás, gurigatás). Ebből fejlődik ki a konstruáló- vagy alkotójáték, melynek során a gyermek apróbb elemekből (pl. építőkockákból) alkot valamilyen nagyobb építményt, rendszert. Az iskoláskorra jellemző, közösen elfogadott forgatókönyv mentén zajló szabályjátékot előzi meg az a fajta tevékenység, amely az óvodáskorban a legintenzívebb, és amelyet mintha-játékként, más esetben szimbolikus vagy szerepjátékként szoktunk emlegetni.

Mi történik a mintha-játék során?

A mintha-játék úgy határozható meg, mint egy „szimbolikus cselekvés, amelyben egy dolgot játékosan úgy kezelnek, mintha az valami más lenne”. Ennél persze valójában sokkal többről van szó. Egy kézre húzott zokni, amely bábként "életre kel”, máris rengeteg olyan eljátszott helyzetbe kerülhet, amely modellezi a való élet történéseit. Egy ilyen játékhelyzet egy sor kognitív (észlelési-értelmezési-gondolkodási), érzelmi és személyközi folyamatot feltételez.

Tovább

Hol kezdődök én, és vajon hol kezdődik ő? - határkérdések a XI. Pszichodráma Kongresszuson

Vajon miért szeretjük annyira saját magunk és mások határait feszegetni? Többek között erről fog szólni a XI. Pszichodráma Kongresszus, amely november 14-én, pénteken kezdődik. Nem rég Dr. Fedor Bélával, a Magyar Pszichodráma Egyesület elnökével volt lehetőségünk beszélgetni a Teszt és Lélek című rádióműsorban. Szó esett a pszichodráma módszeréről, a családállításról, illetve személyes önismereti tapasztalatairól is. A rádióadás ide kattintva hallgatható meg.

Határjárás. Izgalmasan hangzik, de mit is takar pontosan?

A cím úgy alakult ki, hogy a vezetőségi ülésen egy ötletbörzét tartottunk. Az egyik vezetőségi tag vetette föl a „határjárás” címet, amit aztán meg is szavazott a vezetőség. Ez egyébként nem kis viharokat kavart, mert pont akkoriban volt az, hogy az oroszok bevonultak Ukrajna keleti részébe, tehát rögtön kapott egy politikai felhangot ez a cím. Persze eredetileg senki nem ilyesmire gondolt, hanem azokra a határokra, amelyek a csoportokban és a terápiában megjelennek – a csoporttagok és a vezetők között például.

hatarjaras_konferencia.jpg

Ez tényleg nagyon izgalmas téma. Milyen határokra gondolhatunk, hogyan lehet ezeket elképzelni?

Egy egyéni terápiában is felmerülnek határkérdések, és ugyanígy akkor is, amikor pszichodráma-helyzetben „rendezünk”  vagy „vezetünk” valakit. A protagonista – vagyis a „főszereplő”, aki az aktuálisan eljátszott szituációt, élethelyzetet hozza – bennem mint vezetőben érzéseket kelt. Ezeket az érzéseket nekem folyamatosan tesztelnem kell: hogy mennyire jönnek belőlem, mennyire kaptam tőle. Ezt csoportvezetőként önreflexió segítségével fel kell ismernem, illetve fel kell tudnom használni a játék vezetésében. Ez rögtön egy határkérdés: hol kezdődök én, hol ő.

 

Tovább

Jelentkezz önkéntesnek a Drog Stop Budapest Egyesülethez!

A Drog Stop Budapest Egyesület, amelynek vezetőjével nem rég interjút közöltünk, önkénteseket keres telefonos, illetve online segélyszolgálatának működtetéséhez. Mindenkit szeretettel várnak, akit érdekel, hogy is néz ki a drogprevenció a gyakorlatban, betöltötte a 18. életévét, érettségivel, illetve jó kommunikációs készségekkel rendelkezik. 

A Drog Stop a hazai drogprevenciós segélyszolgálatok egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező szereplője, ahol sok évnyi gyakorlati és szakmai tudás halmozódott fel. Ebből kifolyólag azok, akiket érdekel a téma, rengeteget tanulhatnak az önkénteseknek szóló képzés, illetve a gyakorlat során. Segítő szakmákra készülőknek, pszichológus vagy szociális munkás hallgatóknak különösen ajánljuk. 

Siessetek, az önkéntesek jelentkezését személyesen várják holnap, vagyis 2014 október 13-án a káposztásmegyeri BÁZIS Klubban (1048 Külső-Szilágyi út 14.)!

drogstop.jpg

süti beállítások módosítása