A Facebook kapcsolati státusz tényleg mindent megváltoztat?

2015. március 06. - Juhász Dániel

Tényleg igaz lehet, hogy a Facebookon látható kapcsolati státuszunk a szerelem és a párkapcsolati elköteleződés fokmérőjeként szolgál? Vagy inkább csak azért szükséges, hogy elijesszük a párunk iránt érdeklődő lehetséges hódolókat? Egy friss magyar kutatás szerint mindkettőben lehet valami. A pszichológusok arra keresték a választ, vajon a Facebook kapcsolati státusz értelmezhető-e digitális jegygyűrűként vagy sem.

A párkapcsolatok fejlődésének kétségtelenül számos meghatározó mérföldköve van. Ilyen például a megismerkedés, az első randi, az első veszekedés, vagy mondjuk az összeköltözés, illetve az eljegyzés. A Facebook létezése óta egy újabb fontos állomás ékelődött be a többi közé:

a kapcsolati státuszunk megosztása, ami sokaknak komoly fejtörést tud okozni.

facebook_osszetort_sziv_1.jpg

Akár hisszük, akár nem, valóban olyan kérdésről beszélünk, amely sok kapcsolatot próbára tesz, feltehetőleg azért, mert a Facebookot a legtöbben impulzív módon, kevésbé tudatosan, sokkal inkább “ösztönösen” használjuk, és nincsen egységes “etikett” arra vonatkozóan sem, hogy ki, mit és mikor tegyen közzé a közösségi hálón, különösen egy ilyen intim, magánéletünkre vonatkozó információ esetében. Így például - a saját szokásaiból kiindulva - könnyen alakulhat ki rossz érzése annak, akinek  a párja mondjuk még nem látja elérkezettnek az időt a kapcsolat ilyen módon való nyilvánossá tételére (vagy talán sohasem fogja), ő viszont szívesen világgá kürtölné a hírt. Ezek a helyzetek komoly feszültségeket szülhetnek, amelyek megoldása nem mindig megy könnyen. 

A Facebookon egyébként eleinte nem volt világos, hogy ki kivel van kapcsolatban. A Facebook alapító Mark Zuckerberg azonban korán rájött arra, hogy a jövőbeli párunk kiválasztásakor a kapcsolati státusz igen hasznos információként szolgálhat. Az elmúlt 10 év pedig megmutatta, hogy ez az aprócska funkció igen összetett jelenségként épült be az életünkbe, az Egyesült Államokban például már a párkapcsolatok érettségi szintjének fokmérőjeként is használják. A „Facebook official” kifejezés például azt az időpontot jelöli, amikortól a felek felvállalták ismerőseik előtt összetartozásukat a közösségi hálón.

A kapcsolati státusz jelentőségének növekedésével párhuzamosan a tudósok figyelme is a témára irányult, és az utóbbi időben magyar pszichológusok is vizsgálódni kezdtek abból a célból, hogy jobban megérthessük annak a jelenségnek a mozgatórugóit, 

amelyet akár egyfajta digitális jegygyűrűként is értelmezhetünk.

A hasonlat onnan ered, hogy a jegygyűrű elsősorban két ember összetartozását fejezi ki, azonban ez csak akkor történik meg, ha személyesen találkozunk valakivel. A Facebook kapcsolati státusz viszont elérhető olyan helyzetekben is, amikor egyik fél sincs jelen. Mindemellett a Facebookot több mint egymilliárd ember használja, és a legtöbb felhasználónak manapság már több száz ismerőse van. Így ha megosztjuk a párkapcsolati állapotunkat, akkor azt sok ember észre fogja venni a hírfolyamában (és jelentős részük lájkolja is). Tehát az információ megosztása bizonyos szempontból valóban hasonlítható a leánykéréshez, ahol tanúként jelen vannak mások is, köztük családtagjaink, illetve a számunkra fontos barátok és személyek is. Így máris könnyebben érthető, hogy miért csinál ebből nagy ügyet olyan sok ember, hiszen valóban jelentőségteljes üzenetről van szó, amely erősen befolyásolja azt, amiről a mások előtt mutatott valós és virtuális viselkedésünk, illetve ennek megfelelően a Facebook is leginkább szól: 

ismerőseink rólunk kialakított képét.

Nyilvánvaló, hogy ez a lépés akkor lesz aktuális, amikor a pár tagjai (vagy legalábbis valamelyik tagja) úgy érzik, hogy kapcsolatuk eljutott már arra az érettségi szintre, hogy komolyabb elköteleződést éreznek egymás iránt, és ezt szeretnék szélesebb ismeretségi körük előtt is felvállalni, ennek minden következményével együtt.

why-holding-hands-feels-so-good_1.jpg

Az említett kutatásban, a Hősök Tere Kezdeményezés pszichológusaként szélesebb körben is ismertté vált pszichológus, Orosz Gábor és munkatársai azt vizsgálták meg, hogy van-e különbség azok között a párkapcsolatban élő fiatalok között, akik kiposztolják, vagy éppenséggel nem posztolják ki kapcsolati státuszukat a Facebookon. A kérdés arra irányult, hogy vajon szerelmesebbek-e vagy féltékenyebbek-e azok, akik mindezt megosztják vagy sem. 

Az eredmények szerint van némi különbség az első kérdés tekintetében, ugyanis 7%-kal szerelmesebbnek vallják magukat azok, akik felvállalták kapcsolatukat a közösségi hálón, függetlenül attól, hogy mióta vannak együtt párjukkal. Az eredmények ráadásul azt mutatják, hogy mindezt nem befolyásolja az, hogy mióta van együtt a pár, és nincs hatással rá az sem, hogy hány évesek a felek (a vizsgált minta életkora 25 év volt átlagosan), illetve attól is független, hogy valaki mennyit használja a Facebookot.

A másik által érzett szerelem kifejezése mellett azonban egyéb konzekvenciái is lehetnek a jelenségnek. Ahogy a jegygyűrű, éppúgy a kapcsolati státusz is képes távol tartani azokat, akiknek a pár valamelyik tagja megtetszik. Korábbi kutatások szerint a féltékenység érzésének fő funkciója, hogy olyan cselekedetekre ösztönözzön bennünket, amelyek a párkapcsolat megóvását segítik elő (persze szélsőséges esetekben pont az ellenkezője, a párkapcsolat lerombolása valósulhat meg általa, de ez más téma). Ilyen formán a nyilvános kapcsolati státusz a kutatók szerint a jegygyűrűhöz hasonló védelmi bástyát jelenthet, és ezt a féltékenység érzésére való hajlam magyarázhatja. A fenti kutatásban a Facebookon is „hivatalos” párok esetében ugyanis mintegy 10%-kal erősebb féltékenységet mértek. Továbbá az is kiderült, hogy akik többet használják a Facebookot, hajlamosabbak féltékenykedni is. 

Szerencsére azért nem kell megijedni

Mindezek alapján elképzelhető, hogy csak arról van szó, hogy akik nem érzik szükségességét a kapcsolati státusz megosztásának, egyszerűen kevésbé féltékeny típusok, vagy az is lehet, hogy a kapcsolatukban magasabb a bizalom szintje, bár erre a kutatás konkrétan nem tért ki, mindenesetre ez önmagában csökkentheti a kapcsolati státusz megosztására irányuló szándék hiánya miatt aggódók félelmeit. Az pedig mindenképpen túlzó következtetés lenne, ha azt gondolnánk, hogy akik nem osztják meg kapcsolati státuszukat, kevésbé szeretik a másikat, hiszen a válaszadók feltehetőleg máshogy vélekednek a szerelemről, és szubjektív mérce szerint nyilatkoztak róla. Elvégre a következetesség jegyében talán mindenki mélyebb kötődésről számolhat be, hiszen az ilyen módon is felvállalt kapcsolatokkal szemben fokozott elvárások járhatnak együtt, amelyek elnyomhatják a kapcsolatban esetleg felmerülő problémák terhét. 

Talán inkább azt szűrhetjük le tanulságként, hogy azok, akik nyíltan is kommunikálják párkapcsolati elköteleződésüket, hajlamosabbak lehetnek pozitívabban értékelni a másik felé gyakorolt érzelmeiket, de ez a kapcsolat sikerességével kapcsolatos reményeik, vagy akár a másoknak vagy saját magunknak való megfelelési vágyuk miatt is lehet. Az ember ugyanis általában arra törekszik, hogy elérje a magáról alkotott “ideális énképet”, holott valós énképe valamilyen mértékben mindig eltér ettől, előbbibe pedig a legtöbb esetben beletartozik egy sikeres, bizalmon és hosszútávú elköteleződésen alapuló párkapcsolat iránti vágy is. Arról pedig hosszú oldalakon át lehetne még elmélkedni, hogy a hozzánk közel állók milyen módon és mértékben befolyásolhatják a magunkról alkotott képünket, márpedig a Facebookon ránk szegeződő néhány száz szem biztosan erős hatást gyakorol ránk. Sokak szerint a Facebookon magunkról kialakított kép ebből kifolyólag sokkal inkább egyfajta “kirakatként” értelmezhető, mintsem a személyiségünk valós és hiteles lenyomataként.

Forrás: Orosz G, Szekeres Á, Kiss ZG, Farkas P and Roland-Lévy C (2015) Elevated romantic love and jealousy if relationship status is declared on Facebook. Front. Psychol. 6:214. 

--- Tetszik? Akkor kövess minket a Facebookon is! ---  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr417246747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.