Nevetésterápia a magyar mozikban - Utóélet filmajánló

2014. szeptember 16. - humánia

A múlt héten a mozikban bemutatott Utóélet különleges érzékenységgel nyúl hozzá olyan témákhoz, amelyekhez az emberi lét legmélyebb krízisei kapcsolódnak, ezzel pedig nagyszerű szolgálatot tesz a filmrajongóknak. Lehetővé teszi, hogy olyan tabukkal kapcsolatos élmények mozgósuljanak a nézőkben, amelyekkel sokszor szinte lehetetlennek tűnik felvenni a harcot. A komédia és dráma sajátos egyvelege (dramedy)

úgy érinti mélyen az embert, hogy közben könnyedén szórakoztatja is.

utoelet2.jpg

A filmben Mózes, a felnőtté válás krízisével küzdő fiú (Kristóf Márton), apjával (Gálffi László) való konfliktusos kapcsolatától szenved, amellyel összefüggésben erős szorongással küzd. Az apához való ambivalens kötődésében érezhető a gyermekkorból visszamaradt megfelelési vágy és a felnőttkori identitás kialakításának krízisével együttjáró leválás és elkülönülés tudattalan paradoxonja. Amikor a nyomasztó apai elvárások terhei kezdenek elviselhetetlenné válni Mózes számára, az édesapa hirtelen halála hozza el a fordulatot, amely ellentétes érzéseket okoz a főszereplőben: egyrészt megkönnyebbülést, másrészt a kapcsolat rendezetlenségével, a lezáratlanság érzésével járó, illetve szokatlan gyászreakciói okozta bűntudatot. A történet akkor vesz igazán szokatlan irányt, amikor a temetésen az édesapa szelleme megjelenik a fiú szemei előtt és követni kezdi őt, mindezt úgy teszi, hogy semmire sem emlékszik korábbi életéből.

utoelet2_1.jpg

A gyász, mint a halál traumatikus élményét követő, embert próbáló megküzdési mód, és a halál emberi ésszel felfoghatatlan misztériuma különleges, groteszk köntösbe bújtatva, az ilyenkor felbukkanó zavaros érzelmi kavalkád őszinte bemutatásával, és az emberi esendőség szerencsétlen bájával szólítja meg a nézőket. Rendkívül izgalmas, ahogy a sziporkázó humor, mint a stresszel való megküzdés, ősi és adaptív formája a túlélést szolgálva szegődik a film remekül kimunkált karakterei, velük azonosulva pedig a nézők mellé, hogy segítse őket az emberi lét végességével szembeni dacosságuk óvatos, de büszke vállalásában.

Hálásak lehetünk azért, hogy a film nem próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, nem fut bele demagóg tanulságok hangoztatásába, és a középpontba állított emberi konfliktusra sem kínál egyértelmű megoldást, meghagyva a nézőknek az érzelmi elaboráció, és az egyéni magyarázatok megkonstruálásának lehetőségét. Ez azért lényeges, mert olyan intim témát dolgoz fel, amelyhez mindenki máshogy viszonyul, és amellyel kapcsolatban nincsenek általános igazságok, így feltételezhetően a moziból is mindenki egyéni élményekkel távozik majd. Ez a film ilyen módon üzen hadat a kliséknek, egyszerre szenzitíven és vakmerően játszik a közönség érzelmeivel és valószínűleg hosszú távú élményként marad meg a befogadókban. A nehéz téma ellenére sem kell félni tőle, sőt az élmény kifejezett megkönnyebbülésélményhez is vezethet, hiszen az alkotás végülis a valóságot festi le: a halál, a gyász, a konfliktusok okozta zavarodottság és lezáratlanság természetességét, legalizálva ezzel az ilyen helyzetekben megjelenő emberi érzéseket, amelyeket legtöbbször inkább elfojtani, szégyellni szoktunk.

Mindez magyar filmben, egy elsőfilmes rendezőnő, Zomborácz Virág személyes történetére alapozva, hazai és nemzetközi kritikák által is elismert módon. Az Utóélet igazán eredeti alkotás, amely a legújabb filmes generáció egyik legmeghatározóbb lenyomata lehet. Ráadásul a kivitelezés is kifogástalan: a képi megvalósítás világszínvonalú, a színészi teljesítmények parádésak, a finom rendezés és a végletekig kicsavart, katartikus poénok pedig feltehetőleg mély nyomot hagynak a nézőkben.

Rendező: Zomborácz Virág

Forgatókönyvíró: Zomborácz Virág

Szereplők: Kristóf Márton, Gálffi László, Csákányi Eszter, Petrik Andrea, Gyabronka József, Kinczli Krisztina, Hang Lili Rozina

Moziban: http://www.port.hu/utoelet/pls/w/films.film_page?i_film_id=140827

--- Tetszik? Akkor kövess minket a Facebookon is! ---  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr686702487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.