Macskától a kaleidoszkópig – egy skizofrén művész kórrajza

2013. augusztus 06. - Horváth Julia

Van, ami szavakkal nehezen kifejezhető. Egy érzés, egy hangulat, vagy mentális állapot gyakran verbálisan megfogalmazhatatlan. Nem pusztán azért, mert szókincsünk nem teszi lehetővé a finom árnyalásokat, hanem, mert sokszor mi magunk sem vagyunk tudatában mindannak, ami bennünk történik. A kifejezéspszichológia a személyek által létrehozott alkotások (legyen az akár rajz, firka, költemény, zenedarab vagy egy mozdulat) mögött meghúzódó tartalomra fókuszál: megláttatja azt, vagy egyszerűen hagyja, hogy az alkotás visszahasson forrására a teljes tudatosodás nélkül. Belső állapotaink ugyanis képesek szimbolikus módon kifejeződni, csökkentve az általuk keltett belső feszültséget. Ezt hívja a pszichoanalízis szublimációnak. A kifejezéspatológia a mentális zavarok szimbolikus megnyilvánulásaival foglalkozik. A személyek alkotásain keresztül igyekszik megérteni mentális problémáik lefolyását, alakulását, ill. az alkotómunka kifejező erejét használja fel a terápiás folyamat során.

wain-s.jpg

 

Louis Wain – a férfi, aki macskákat festett

Louis Wain (1860-1939) angol festőművész és grafikus macskaábrázolásai ma is vitát keltő téma a szakemberek között. Legtöbben úgy vélik, macska-képeiben pszichotikus zavarának lefolyása manifesztálódik. Több száz, talán több ezer macskát festett és rajzolt életében, amelyeken szakaszos változások figyelhetők meg.

Húszas éveiben kezdett először macska-illusztrációkat készíteni. Eleinte házimacskájukat, Peter-t rajzolta le különféle szórakoztató helyzetekben, hogy ezzel is boldogságot csalhasson haldokló felesége nehéz napjaiba. Macskái nem voltak hétköznapiak, azok ugyanis emberekre jellemző tevékenységeket végeztek (pl. labdázás, beszélgetés). Ez az ún. antropomorf ábrázolás rendkívül népszerűvé tette őt a Viktoriánus-korban.

Wain-Cat_smoking_a_cigar.jpglouis-wain-cats-smoking.jpg

Ezt követően macskái egyre inkább távolodtak az állati tulajdonságoktól, és emberi formát öltöttek: két lábra álltak, korabeli ruhákat hordtak, humán érzelmek árnyalták arckifejezéseiket, és sokkal komplexebb tevékenységekben vettek részt (pl. teadélután, szivarozás, opera, horgászás, kártyázás, zenélés). Képei rengeteg újságot, magazint, képeslapot és gyermekkönyvet gazdagítottak, gyenge üzleti érzéke azonban lehetővé tette, hogy kihasználják tehetségét, és meghagyják őt anyagi nehézségei között. 

Hosszabb-rövidebb szünet után folytatta a festést, képei azonban jelentős változásokon mentek keresztül. Elvesztették korábbi komikus hangulatukat, és egyre absztraktabb formát öltöttek. A hátteret virág- és nonfiguratív minták töltötték ki, később pedig olyan érzést keltett, mintha a macskát körülvevő aura válna láthatóvá benne. A színek élénkebbé váltak, a kontrasztok élesebbé, mintha villódzna a kép. A macskák arcán megjelenő érzelem feszültséget sugároz ezeken a képeken (félelmet vagy épp kitörő feszültséget), tekintetük pedig gyanakvással van tele. A későinek mondott ábrázolásai már egyre kevésbé egyértelműen láttatják a macskaformát, képei olyanok, mintha kaleidoszkópba tekintenénk: színesek, fényesek, absztraktak, aprólékosan kidolgozottak.

louis-wain-cats-painting-schizophrenia-PD.jpg

Számos szakember véli úgy, hogy Wain macska-ábrázolásai skizofréniája lefolyását tükrözik. Ötvenes éveinek végére egyre kifejezőbbé váltak pszichotikus tünetei (paranoid téveszmék, hallucinációk, hangulatingadozások), az 1920-as évektől pedig pszichiátriai gondozás alá került. Képei elsősorban a valóságtól való fokozatos eltávolodást szemléltetik, amely a felfokozott percepciós (észlelési) működéssel társulva „pszichedelikus” hangulatvilágot, absztrakt formákat és vibráló élményt hozott létre. Paranoid gondolatai a macskák félelmet sugárzó arcvonásaiban és rémült tekintetében fejeződhettek ki. A macskákat körülvevő sugárzás pedig fakadhatott az elektromosságtól való irreális félelméből (egyes képein mintha elektrosztatikus töltés áradna a macskák bundájából).

Míg Wain pszichiátere, Walter Maclay a skizofréniával járó mentális összerendezettség romlását vélte felfedezni a képekben, más szakemberek úgy gondolják, elmélete nem helytálló. Egyrészt azért, mert a sorozatot maga Maclay rendezte össze, így a képek időbeli sorrendjéről nincs megbízható információ, másrészt pedig azért, mert a sorozat nem hanyatlásról, sokkal inkább kreatív absztrakcióról árulkodik. A macskák valóban elveszítik felismerhetőségüket a sorozat végére, a képek megmunkálása azonban messze felülmúlja a mentális szétesettséget.
Mivel tehát a képek keletkezésének idejéről és sorrendjéről csak képlékeny információk állnak rendelkezésre, nehéz egybehangzó véleményre jutni a képek üzenetét illetően. Annyi bizonyos, hogy Wain súlyos mentális zavarban szenvedett, amely feltételezhetően nem csupán kognitív funkcióinak működésére (észlelés, gondolkodás, érzelmek), hanem alkotói munkásságára is hatással volt. A művészi munkán keresztül talán lehetősége volt kifejezni belső élményvilágát, és láthatóvá tenni mindazt, amit szavakkal nem tudott érzékeltetni.

 

Képek: www.albatro.jp

Videó: www.sobadsogood.com

--- Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket itt ---

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr105448176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.