Vajon miért nem értenek a gyerekek a "szép szóból"?

2016. július 28. - Kirisits Bálint

Azok a megátalkodott kölykök – gondolják sokan, amikor gyermekük valamilyen "gaztettet" követett el. Ezek a csínytevések sokszor kizárólag a határok feszegetéséről szólnak, abból fakadóan, hogy a gyermek köré szőtt korlátok kezdik gúzsba kötni bontakozó személyiségét. Sok esetben azonban nem a lélek személyes territóriumáról van szó, hanem egész egyszerűen (pontosabban szólva bonyolultan) arról, hogy a gyermek még túl kicsi ahhoz, hogy egy-egy rosszaság elkövetésének körülményeit morális oldalról, a lelkiismeret iránytűjének segítségével tudja felmérni. Sokan pedig teljesen elkeseredünk, mert a tudományos székfoglalókat megszégyenítő alapossággal felépített hegyi beszédeink valahogy nem válnak be.

badass-kid.png

A hétköznapok rutinszerű sodrásában természetesen mindannyian arra vágyunk, hogy a dolgok flottul működjenek, ez azonban nem ilyen egyszerű. Nézzük meg az alapoktól indulva, hogy mire számíthatunk a cseperedő "ördögfiókákkal" kapcsolatban, hogy milyen fejlődési utat követ a lelkiismeret, tudományosabban szólva a felettes-én kialakulása.

A test fejlődése például egy többé-kevésbé meghatározott pályán halad. Persze ebben is lehetnek kisebb-nagyobb eltérések, összességében azonban egészen kiszámítható folyamatról van szó. Kúsznak, másznak, ülnek, állnak, járnak, építenek, rombolnak a gyerekek. Nem szükséges direkt tanítás ahhoz, hogy ezek a fejlődési robbanások megtörténjenek. A társas viselkedés normái azonban másképp működnek.

Tovább

Az idő labirintusában nem könnyű megtalálni a boldogságot

Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem – mondja Oscar Wilde. Ezzel a mondattal valószínűleg sokan tudunk azonosulni. Az életünk ugyanis tele van kísértésekkel. Például igaz, hogy csak egy kávéért ugrottunk be, mégis erős kísértést jelent, hogy csábítóan illatoznak a muffinok a kávézóban. Vagy mondjuk fel kellene kelnünk reggel, hogy legyen időnk sportolni, de olyan kényelmes lenne még feküdni egy kicsit. Mi lehet az oka annak, hogy sok hasonló helyzetben mégis engedünk a kísértésnek ahelyett, hogy tudatosabban választanánk a lehetőségek közül? A Hősök Tere projekt kapcsán már itthon is népszerű, világhírű szociálpszichológus, Philip Zimbardo és munkatársai szerint attól, hogy hogyan észleljük az időt, és hogy időperspektívában gondolkozunk.

idoperspektiva1.jpg

A fentiekhez hasonlóan egy kísérletben gyerekeket vittek kísértésbe. Felajánlottak nekik egy pillecukrot, amit megehetnek rögtön, de várhatnak 10 percet, és ha addig nem eszik meg, még egy pillecukrot kapnak. Józan eszünk azt diktálná, hogy inkább várjunk, hogy több cukrot kaphassunk. Nézzük meg a következő videóban, hogy miként reagáltak a gyerekek.

De hogy jön ide az időperspektíva fogalma és egyáltalán mi ez? Emberek lévén arra törekszünk, hogy folyamatos és értelmes életet éljünk. Az időperspektíva, mint az időhöz való nem tudatos viszonyulás, egy látásmód, melynek funkciója, hogy életünket időkategóriákba, időövezetekbe soroljuk. Egyszerűbben mondva,

ezzel viszünk rendet az életünkbe.

Tovább

Mi köze a gyíkembereknek a politikához?

Összeesküvés-elméletek és populizmus a Pszinapszison

Az idei Pszinpaszison belehallgattunk a nemzetközi szekció előadásaiba is. Ezek közül kedvencünk Littvay Levente témája volt, amely egyrészt szórakoztató ízelítőt adott az összeesküvés-elméletek furcsa természetéből, másrészt elgondolkodtató kérdéseket vetett fel, többek közt arról, hogy mi teheti fogékonnyá az embert a populista politikai propagandára.

Az amerikai bár és az éjjeli rádió mint kutatási anyag

Nem véletlen, hogy az előadást a nemzetközi szekcióban hallgathatták meg az érdeklődők: Littvay a CEU politikai viselkedéssel foglalkozó kutatócsoportjának (PolBeRG) tagjaként foglalkozik a témával, emellett hosszabb időt töltött az Egyesült Államokban, ahonnan tanulmányai, illetve sok személyes tapasztalat után sok válasszal, de sok kérdéssel is tért vissza azzal kapcsolatban, hogy az emberek hogyan gondolkodnak a politikáról, illetve tágabb értelemben véve a világ történéseiről.

nightvale_by_gnomeschool-d6gmx03.jpg

A kutató elmondta, hogy a legjobb anyagot nem feltétlenül a kitöltött kérdőívek jelentik, hanem akár az, ha az ember egy hosszú éjszakai autóút közben, az éjfél utáni rádióműsor betelefonálóit hallgatva csodálkozik rá, hogy adott esetben milyen sajátos, a realitástól akár teljesen elrugaszkodott gondolatmenetek húzódhatnak meg az amerikai emberek politikai szélsőségessége mögött.

Tovább

A párkapcsolati fejlődés útvonalai

Biztosan mindenki elgondolkozott már azon, vajon mitől lesz jó minőségű egy párkapcsolat. Manapság nagyon sok „divatos” tippet lehet olvasni arról mi számít: a külső, belső, a kezdetek, az első 3 (vagy 7) év, a szex, a hasonlóság vagy éppen a különbségek. Bárhol keresgél az ember, szinte pillanatok alatt instant „jótanácsok” tucatjait találja az interneten vagy a magazinokban, esetleg hallja barátaitól. "Mitől lesz jó a párkapcsolat?" - ha beütjük a kérdést a keresőbe, cirka 83.900 találatot kapunk 0,5 másodperc alatt. Tényleg ennyire bonyolult lenne?

love-couple-kissing-on-road_1.jpg

Ha tehát a tudományos ösvényen indulunk el, akkor a válaszhoz vezető úton első kérdésként a „jó párkapcsolat” definíciójának kérdésével szembesülünk. Ahelyett, hogy hosszas fejtegetésbe kezdenénk, ezen cikk erejéig talán fogadjuk el azt, hogy a jól működő, harmonikus párkapcsolat olyan intim kapcsolódás két ember között, amelyben mindkét fél igényei megjelenhetnek, miközben kölcsönösen elégedettnek élik meg magukat benne.

Ami tehát biztosan lényeges: az igények és a kölcsönös elégedettség.

A nehézség ezzel csupán az, hogy mindkét esetben változó dolgokról beszélünk. Az ember pszichés fejlődésével, tudásának bővülésével párhuzamosan igényei is változnak, ráadásul az is, hogy mi okoz neki elégedettséget. A párterápiával foglalkozó szakemberek a párkapcsolatok működésének tanulmányozásán keresztül azonban ráleltek néhány olyan jellemzőre, amelyek alapján jó okunk van feltételezni, hogy a párkapcsolatok nagyjából hasonló módon és organikusan fejlődnek az idő előrehaladtával.

Tovább

Hétvégén mindenkinek a Pszinapszison a helye! Az idei téma: Évgyűrűink

Európa legnagyobb, kizárólag diákok által szervezett tudományos-kulturális rendezvénye idén is közös gondolkodásra hívja a pszichológia rejtelmei iránt érdeklődőket.  Az "évgyűrűink" alcím egyaránt utal a változásra, önismeretünk bővülésére, bölcsességünk elmélyülésére vagyis arra, hogy miként formálnak minket az évek, illetve az évek során felhalmozott tapasztalataink. Lelki évgyűrűi ráadásul nem csak nekünk, hanem másoknak, sőt kapcsolatainknak is vannak, amelyekkel szintén dolgunk lehet.

12321584_1039950582731849_5287038412867095879_n.jpg

A téma mindannyiunkat érint, ugyanis az elmúlás, újjáéledés, a folyamatok élménye időről-időre szembesít minket új helyzetekkel, ahogyan életünk különféle területein lezárunk és elkezdünk újabb és újabb szakaszokat. A múltba való visszatekintés általában érzékenyen érinti az embert, hiszen intenzív érzelmeket mozgósíthat, legyen szó akár pozitív, akár negatív élmények felidézéséről. A pszichológia tudománya pedig többek között arra hivatott, hogy a múlt ijesztő, félelmetes, fájdalmas emlékeit elfogadható és kezelhető jószágokká szelídítse, így segítve a megküzdést, az elengedést és a boldogulást.

Tovább

Hogyan bontakoztathatjuk ki gyermekeink képességeit?

Bármennyire is divatos manapság a gyermekek autonómiáját hangsúlyozni, nem szabad elfelejtenünk, hogy függő helyzetben élik életüket és leginkább szüleikkel való kapcsolataikban tudnak megfelelően fejlődni. A csecsemőkort jellemző, szinte 100%-os testi és lelki kiszolgáltatottság szépen fokozatosan csökkenni kezd, ahogy a gyermek cseperedik. Ideális esetben a felnőtté válás folyamata során önállósága fokozatosan növekszik, és ha minden jól megy, kompetens, sikeres, boldog felnőtt válik belőle. Ha igen, akkor az arra utal, hogy megfelelő támogatást kapott ahhoz, hogy elérje az újabb és újabb fejlődési stádiumokat, és megbirkózzon az ezekkel járó kihívásokkal. Egyedül ugyanis egyszerűen nem lenne rá képes.

kid_fly_and_skate.jpg

Szóval a felelősség nagy, és a gyermekek nevelése a szülők részéről folyamatos alkalmazkodást követel meg. A szülők és az utódot körülvevők dolga lelki értelemben leginkább az, hogy megfelelően rá tudjanak hangolódni a gyermek lelki működésére, és segítsék kibontakoztatni a benne rejlő potenciált. A gyermekeket nem kell különösebben fejleszteni vagy “edzeni”, hiszen fejlődnek - illetve inkább bontakoznak - ők maguktól, amennyiben megkapják az ehhez szükséges, személyre szabott támogatást. Nézzünk néhány dolgot, ami ebben segíthet.

Tovább

Hullámzó teljesítmény ≈ hullámzó figyelem?

A felnőtt- és gyermekkori figyelemproblémák esetén a kitartó figyelem gyengesége, a kontrollálhatatlan mozgékonyság a frontális lebeny hiányos működését jelzi, hiszen ez az agyterület segít minket abban, hogy fékezhessük magunkat. Figyelemhiányos állapotban homloklebeny lefagy a koncentrációt igénylő feladatoknál, így agyunk képtelen gátolni magát, nyugtalanná válik és a nem tud a feladatra fókuszálni.

A figyelem márpedig alapja valamennyi pszichikus működésünknek, így nehéz különválasztani a többi kognitív képességünktől. A figyelem az a terület, ahol a megismerő, valamint a viselkedésünket szervező rendszerek összekapcsolódnak. Mivel a minket érő környezeti ingerek csak egy bizonyos részét vagyunk képesek befogadni, így a figyelem, mint alapvető szelektáló folyamat teszi lehetővé, hogy hatékonyan, fókuszáltan tudjuk elvégezni feladatainkat.

figyelemhiany.jpg

Valószínűleg mindannyian tapasztaljuk minden egyes nap, hogy érzelmeink, és aktuális lelki állapotunk hatással van figyelmünkre. Ha csak arra gondolunk, hogy napközben mennyire érezzük magunkat hatékonynak, vagy egy fárasztó nap után milyen minőségben tudunk figyelni a környezetünkre. Nem is beszélve arról, ha szomorúak riadtak vagyun vagy szorongás kerít hatalmába minket.

Tovább

Ki dönt a döntéseinkről? A KAPSZLI-n megtudhatjuk

Amikor nem értjük, hogy miért visel meg, amikor főnökünk kiabál a munkatársunkkal, amikor inkább elkerüljük a veszekedést a párunkkal, vagy amikor nem merjük felemelni a hangunkat egy számunkra fontos ügyben, felmerülhet bennünk a kérdés: Mi határozza meg, hogy ilyenek vagyunk? Vajon a múltunk vagy saját döntéseink határozzák meg életünk történéseit? A sorsunk rabjai vagyunk, vagy képesek vagyunk széttörni a rácsokat, és kiszabadulva a béklyóból autonóm döntéseket hozni? A márciusban megrendezésre kerülő KAPSZLI Szakmai Napok témája ezúttal "sorsmintáink" lesznek.

kapszli3.jpg

Az elmúlt időkben a világ egyre inkább abba az irányba halad, hogy (egyszer majd) mindenki számára biztosítsa a szabadság egyre nagyobb megtapasztalását, hogy minden embernek ugyanolyan jogai legyenek, és hogy ezt mindenki önmegvalósítása szolgálatába állíthassa. Így amikor egy elfogadóbb társadalom irányába kezdünk el haladni, és mégis „bezárva” érezzük magunkat, felmerülhet bennünk: miért? Lehetséges, hogy azért, mert múltbeli tapasztalataink meghatározzák gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket: a méhen belül ért ingerek, a gyermekkori élmények, családunk értékrendje, élete és attitűdje például biztosan hatással van ránk. Ha ezek a korai tapasztalatok ilyen erősen befolyásolnak minket, akkor vajon mi irányítjuk az életünket?

Eric Berne, a játszmaelmélet megalkotója, Sorskönyv című művében azt írja, hogy a személyiség autonómiája annál nagyobb, minél pontosabban látja az ember, hogy mely gondolata, érzése, attitűdje az, amely saját, felnőtt megtapasztalásának része és következménye. Szerinte akkor lehetünk saját magunk urai, ha tudjuk, hogy mit vettünk át mások mintáiból, és mi az, ami a saját konstrukciónk eredménye. Ezáltal azt is meg tudjuk állapítani, hogy melyek azok a késztetéseink, amik már sem nem hasznosak, sem nem ésszerűek, csupán impulzusvezérelten, automatikusan alakulnak ki bennünk. Ahhoz, hogy minél többször saját, önálló döntéseket tudjunk hozni, hasznos lehet elmenni a rendezvényre és meghallgatni, hogy a hazai pszichológus szakma különböző szakemberei miként látják ezt a kérdést.

Tovább

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu