Evolúciós örökségünk, az akaraterő

2015. június 07. - humánia

Manapság egyre ritkábbnak számít az olyan találmány, amely kiállva az idő próbáját, évtizedekig használatban marad. Az évszázadokon, évezredeken keresztül hasznosnak bizonyuló innováció pedig végképp kuriózum. Talán csak az evolúció képes olyan „fejlesztéseket” produkálni, amelyek több tízezer éven keresztül részét képezik a különböző fajok „alapfelszerelésének”... Az egyik ilyen, az emberiség számára meghatározó „evolúciós innováció” az akaraterő képessége, vagyis a rövid távú, gyors kielégülésre törő késztetések visszafogása, a hosszú távú célokért való kitartó munkálkodás, a szokásaink tudatos alakítása.

willpower_kid.jpg

Kelly McGonigal, a Stanford Egyetem kutató pszichológusa és a nemrég magyarul is megjelent, világszerte nagy sikert aratott Akaraterő-ösztön kötet szerzője tudományos bizonyítékokon keresztül ismerteti, hogy

az akaraterő az emberi idegrendszerbe kódolt, ösztönszerű működés, 

amely a történelem előtti időktől egészen modern korunkig számtalan alkalommal vált hasznára az embernek mint fajnak és egyéneknek egyaránt. Míg barlanglakó, törzsi kötelékekben élő ősünk az önuralom segítségével valósította meg társaival a békés együttélést és a közös élelemszerzést, addig modern leszármazottja az akaraterőn alapuló hosszú távú elköteleződéssel, évtizedekig tartó tanulmányok és kitartó munka befektetésével korábban elképzelhetetlennek hitt technológiai újításokkal rukkol elő. A zsenialitásnak és a kiemelkedő teljesítménynek az akaraterő legalább annyira része, mint a kreativitás és az intelligencia.

Lehetséges az akaraterő növelése

McGonigal ennél többet állít: hogy az akaraterő növelhető. Hogy némi gyakorlással és öntudatossággal megnyerhetjük a kontrollvesztési epizódok ellen folytatott csatákat. Mindannyiunknak vannak – néha önmagunk előtt sem szívesen beismert – kontrollvesztéseink: amikor behódolunk az édesség, a nikotin, a koffein vagy az alkohol iránti vágyunknak, vagy amikor könnyebb tunyának lenni, mint edzeni menni, vagy amikor elcsábít egy kirakat. Mintha ilyenkor kikapcsolna ez a bizonyos akaraterő-ösztön, és magunkra maradnánk a vágyainkkal. A stanfordi kutató arra biztat: ne hagyjuk magunkat!

Ha kiismerjük az akaraterőnket befolyásoló sajátosságokat, megtanulhatjuk jobban használni és kihasználni az önkontrollképességünk által ránk ruházott erőt.

Önkontroll-gyakorlatok

Az Akaraterő-ösztön kötet számos önkontrollfejlesztő stratégiát ismertet. Az alábbiakban ezek közül kettő, mindenki által egyszerűen alkalmazható módszert mutatunk be:

Testedzés: a kutatások szerint már ötperces, rendszeresen végzett testmozgás is „lángra lobbantja az akaraterő-szikrát”, és azáltal, hogy a rendszeresen mozgók irányítás alá vonják életük egyik területét, vagyis a kondíciójukat, életük többi részét is hatékonyabban tudják kézben tartani. A fogyókúrázók jobban ellenállnak a csokoládé okozta, a dohányosok pedig a nikotin által okozott sóvárgásnak. A rendszeres testedzés erősíti az akaraterő idegrendszeri mechanizmusait is. Jó hír, hogy testmozgásnak tekinthetők nemcsak a fitneszteremben végzett gyakorlatok, hanem a kertészkedés, a kutyasétáltatás és a tánc is.

Relaxáció: a mély, egyenletesen lassú légzéssel egybekötött ellazulás szintén javítja az akaraterőhöz köthető élettani mutatókat. A vizsgálatok szerint a rendszeresen relaxálók jobb szellemi összpontosításra képesek és nagyobb a fájdalomtűrésük (mindkettőhöz önkontrollra van szükség).

Ismerjük ki az akaraterő-buktatókat!

Akaraternakaratero_oszton.jpgőnk gyakran akkor csúszik ki a kezünkből, amikor a legkevésbé vagyunk tudatában: bizonyos pszichológiai működésmódok és élettani állapotok hatására könnyebben felülkerekednek a rövid távú késztetéseink. Ám ha megismerjük ezeket a pszichológiai és élettani sajátosságokat, képessé válhatunk tudatosan figyelni és észrevenni, amikor egy helyzet vagy körülmény fenyegetést jelent az önuralmunkra nézve. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – nagyító alá veszünk három akaraterő-buktatót:

Alváshiány: a kialvatlanság oda vezet, hogy hajlamosak vagyunk könnyebben „beadni a derekunkat”. Az enyhe, de krónikus alvásmegvonásban szenvedők könnyebben elcsábulnak és erősebben hat rájuk a sóvárgás. Ennek oka, hogy fáradt állapotban az agy és a szervezet sejtjei nehezebben szívják fel a glükózt a véráramból, így az idegrendszerben nem áll rendelkezésre elég tápanyag a jelentős energiabefektetést igénylő önkontrollműködéshez. Az alváshiányban szenvedők egyszerűen túl fáradtak ahhoz, hogy nemet mondjanak. Jó hír, hogy a megváltozott élettani folyamatokat már egy kiadós alvás is helyrebillenti.

Dicsfényhatás: ha úgy érezzük, helyesen cselekedtünk, hajlamosabbak vagyunk a kihágásra – nem szándékosan, hanem ösztönösen. A dicsfényhatásnak tudható be, hogy a tudományos megfigyelések szerint azok, akik egészséges főételt rendelnek egy étteremben, hajlamosak egészségtelen köretet, desszertet vagy italt rendelni. Tudattalanul úgy gondolják, „megcselekedték, amit megkövetelt a haza”, jöhet most már a lazítás. Azok, akik egy bevásárlás alkalmával az árleszállításra figyelnek és csak akciós termékeket vesznek, sokszor többet költenek, mint ahogy eredetileg tervezték. Mialatt annak örülnek, hogy milyen sokat megtakarítottak, sokszor olyan holmikat is a kosarukba tesznek, mondván, hogy most megéri, amik nélkül remekül meglennének.

Rettegéskezelés: a rettegéskezelés-elmélet szerint a sérülékenységgel, a halállal, a mulandósággal való szembesülés olyan tudattalan szorongást idéz elő, amit a lehető leghamarabb fel kell oldani. Az életünk végességével való szembesülés arra késztet, hogy még erősebben kapaszkodjunk az életbe. Mi idézheti elő a halál miatti szorongást? Például az esti híradó, tele gyilkossággal, földrengéssel, háborúval. De az is, ha úgy érezzük, az időnket vesztegetjük, például egy munkahelyen, ami nem tölt el elégedettséggel, ahelyett hogy azt az életet élnénk, amire igazán vágyunk. Hiszen az unalommal és értelmetlenül megélt napokat  nem toldják vissza új lehetőségként életünk cérnaszálához. Ezeket a szorongásokat leginkább rövid távú kielégülést okozó ingerekkel altatjuk el. Mi adhat rövid távon megnyugvást? Bármi, amit épp megkívánunk: egy bonbon, egy új kütyü vagy egy új ruha, esetleg egy sör munka után. Bármi, ami azt sugallja, napjaink pozitív élményekkel telnek, és hírből sem kell ismernünk az élet árnyoldalát.

Kelly McGonigal visszaadja a reményt: az evolúció felruházott minket azzal a képességgel, hogy ellenálljunk a kísértésnek. Dolgozhatunk azon, hogy tudatosabban figyeljünk magunkra és arra, milyen mozgatórugók hatására cselekszünk valójában. Körültekintőbben oszthatjuk be az erőforrásainkat, az időnket, és megtanulhatunk azokra a célokra összpontosítani, amik összhangban vannak azzal, akivé és amilyenné válni szeretnénk.

Írta: Szabó Elvira

Forrás: Kelly McGonigal: Akaraterő-ösztön. Ursus Libris, 2015.

 

--- Tetszik? Akkor kövessen minket a Facebookon is! ---  

A bejegyzés trackback címe:

http://pszichoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr177522774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.