Misztikustól a konkrétig: így működik a terápia gyerekekkel

2015. május 17. - Juhász Dániel

A gyerekek világa felnőtt fejjel sokszor misztikusnak tűnhet. Viselkedésük, kommunikációjuk és játékuk még nem a felnőttekre jellemző logika, hanem sokkal inkább érzelmeik, vágyaik, élményeik, és változatos fantáziaviláguk mentén szerveződik. A szülők és gyermekeik közti interakciókat leginkább egy tudattalan, ösztönös alapokon működő játéktérben képzelhetjük el, amelyben a gyermek tanul, szeretetet fejez ki és kap, megnyugszik és fejlődik. De mi van akkor, amikor valami félrecsúszik? Amikor az ösztönök, a korábban bevált módszerek csődöt mondanak, és a szülők értetlenül nézik megváltozott gyermeküket? Amikor a fejlődés megakadni látszik, a nyugtalanság veszi át az uralmat, a kommunikáció folyamatossága megtörik, és viselkedési, figyelmi, szorongásos nehézségek ütik fel a fejüket? Hogyan tud ilyenkor segíteni egy gyermekpszichológus?

kislany_homokvar.jpg
A megélt belső feszültségek ilyenkor bizony változatos tünetek formájában jelentkezhetnek már egészen kis kortól kezdve. Gyakoriak az iskolai vagy óvodai magatartás-, illetve az alvás- és evészavarok, vizelet és széklettartási problémák, pszichoszomatikus tünetek, heves dühkitörések, körömrágás, tic, nyughatatlanság, figyelemzavar vagy éppenséggel a szülőkhöz való túlzott ragaszkodás vagy elutasítás, de az sem ritka, hogy a gyermek bizonyos környezetben "megnémül", esetleg óvoda- vagy iskolafóbiája alakul ki. Kamaszkorban gyakran beszélhetünk szélsőséges motiválatlanságról, kamaszkori depresszióról, falcolásról, testképzavarokról, antiszociális vagy deviáns viselkedésről, vagy éppenséggel videójáték függőségről is.

Általában ilyenkor szokott szóba jönni a gyermekterápia, amely sok szempontból hasonlít, de gyakorlatában mindenképpen eltér a felnőttekkel folytatott pszichológiai munkától. Nézzük, hogy mi is történik ilyenkor.

A gyermekterápiás folyamat

Első alkalommal a gyermekpszichológus a szülőkkel folytat konzultációt a kezelendő problémák, és a közös terápiás cél meghatározása céljából, amelyet általában a gyermek fejlődéstörténetének részletes átbeszélése követ. Mindez már önmagában hasznos lehetőség a szülőknak arra, hogy egy szakemberrel közösen átgondolják az összes olyan tényezőt, amely a gyermek tüneteinek, problémáinak a hátterében állhat. Ezáltal már az első pillanattól fogva elkezd "összeállni a kép", mind a gyermekpszichológus, mind a terápiát kezdeményező szülők fejében.

A szülőkonzultációt követően a gyermekkel - általában kétszemélyes helyzetben - a terápiás munka első szakasza veszi kezdetét, amely általában 3-4 alkalomból áll. Ennek célja a sikeres együttműködéshez elengedhetetlen biztonságos légkört nyújtó terápiás kapcsolat kialakítása a gyerekkel, és a szükséges pszichológiai vizsgálatok elvégzése. Leggyakrabban ez a játéktevékenység megfigyeléséből, különféle rajzos feladatokból és projektív pszichológiai tesztek alkalmazásából áll. Mindezt követően ismét szülőkonzultációra kerül sor, ahol a gyermekpszichológus a szülőkkel közösen tudja meghatározni a további együttműködés kereteit és módját, feltéve ha mindkét fél úgy ítéli meg, hogy szükséges a folytatás. Sok esetben ugyanis már az is elegendő, ha a pszichológus megosztja tapasztalatait, meglátásait, és néhány nevelési tanáccsal látja el a gyermek szüleit, gondozóit, amelyeket alkalmazva kezelhetővé válik a probléma. A megoldás kulcsa számos esetben tehát a szülők megfelelő segítségnyújtásában rejlik.  

gyerek_fuj.jpg

Ki is a gyermek pszichológusa valójában?

Ilyen értelemben akár azt is mondhatnánk, hogy a gyermekek legjobb "pszichológusai" valójában a saját szüleik tudnak lenni. Természetesen ezt azért nem kell szó szerint érteni, de minden bizonnyal igaz, hogy a gyerekekre a legnagyobb hatást mindig családtagjaik, az általa minden tekintetben példaként műküdő szülők gyakorolják, akár tudatában vannak ennek, akár nincsenek. Éppen emiatt a gyermekpszichológus szakértelme, objektív szeme és terápiás segítségnyújtása is akkor tud igazán érvényesülni, ha a gyerekterápiát a szülőkkel való rendszeres egyeztetés - szülőkonzultáció -, bizonyos esetekben pedig párterápia, illetve családterápia egészíti ki.

Így néz ki a gyermekterápia

De akkor mi történik a gyerekkel a terápiában? - adódik a kérdés. A terápiás helyzetben a gyermek szabadon, és következmények nélkül kimutathatja érzelmeit, és egy olyan "játékteret" alakít ki a pszichológussal közösen, amelyben tudattalan vagy tudatos belső feszültségei felszínre kerülhetnek. Ezekkel azután egy interaktív folyamatban megindulhat a munka. Mindennapi életében a gyerekek rengeteg korláttal szembesülnek, amelyekhez alkalmazkodniuk kell az óvodában, iskolában, testvéreikkel, szüleikkel való kapcsolatukban. Természetes, hogy minden ember már gyermekkorában szembesül azzal, hogy érzelmeinek, gondolatainak és tetteinek következménye van, ezért kénytelen határokat szabni vágyainak, agresszív késztetéseinek és viselkedésének különféle védekező mechanizmusok formájában.

A terápiás helyzet lényege, hogy képes elviselni még azokat a feszültségteli érzelmeket, fantáziákat és lelki fájdalmakat is, amelyek hétköznapi helyzetekben elviselhetetlenek lennének a gyermek, illetve szülei és környezete számára, így pedig elfojtás alá kerülnek. A gyermekpszichológus figyel, reagál, és elfogadja a gyermek késztetéseit, esetleges destruktív fantáziáit, deviáns viselkedését is. Empátiával fordul a gyermek felé, befogadja és elnyeli rossz érzéseit, majd leválasztja azokról a bűntudati elemeket, végüli pedig konstruktív módon igyekszik tükrözni a viselkedését, és együtt elviselni vele lelki küzdelmeinek fájdalmát. Mindezen keresztül valós elemekkel és tapasztalatokkal támogatja a gyermek fantáziatevékenységét, és elősegíti a hatékony megküzdést biztosító stratégiák és készségek fejlődését.

A gyermekpszichológus nem nevel, hanem megtanul a gyermek sajátos, egyedi nyelvén kommunikálni, és olyan élményeknek biztosít teret, amelyek a tüneteket okozó lelki elakadások kezelésében segítik őt. Mindezt a szülőkkel való együttműködéssel kiegészítve pedig támogatást nyújt a fejlődéshez szükséges családi környezet kialakításához is.

Szerző: Juhász Dániel gyermekpszichológus | juhaszd.pszichologus@gmail.com

 -------------------------------------------------------------------------------------------

Kattintson ide, és hallgassa meg a Teszt és Lélek ide vonatkozó adását is, amelyben a gyermekterápiáról beszélgettünk!

Gyermekpszichológia sorozatunkban nem rég írtunk már a játék fontosságáról, az elég jó szülőség és az átmeneti tárgyak jelentőségéről, korábban pedig a gyerekek és a média kapcsolatáról, a kötődéselméletről, valamint az anya-gyerek kapcsolatokról is.

--- Tetszik? Akkor kövessen minket a Facebookon is! ---  

 

A bejegyzés trackback címe:

http://pszichoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr267433414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.