Munkahelyi játszmáinkban nem könnyű kiigazodni

2015. április 29. - Juhász Dániel

Több mint fél évszázada annak, hogy Eric Berne legendás bestsellere az eladási listák élére került. Az Emberi Játszmák megjelenése nem csak egy merőben új pszichológiai és kommunikációelméleti irányzat elterjedését határozta meg, hanem az emberi kapcsolatokról való általános gondolkodást is jelentősen befolyásolta azáltal, hogy olvasók millióit késztette - és készteti ma is - homlokának heves csapkodására. A könyvben leírt izgalmas teóriáknak, és az olvasók életére könnyedén rímelő, beszédes példáknak köszönhetően a “játszma” fogalma gyorsan mindennapos beszélgetéseink szereplőjévé vált.

thumbsupdown.jpg

Berne játszmaelméletének hátterében az a megfigyelés áll, miszerint a kommunikációs helyzetekben következő “énállapotaink” valamelyike érvényesül: gyermeki, szülői, vagy felnőtt. Előbbi esetében gyermekkori érzéseink és reakcióink aktiválódnak, például sértődéssel, esetleg lázadó magatartással, daccal reagálunk, vagy mondjuk bizonyos helyzetekben spontaneitást élünk át, kreatívvá, játékossá vagy vakmerővé válunk. Szülőként életünk különféle szülőfiguráinál megfigyelt kommunikációs formulákat alkalmazunk, vagyis bizonyos értelemben mások fölé helyezzük magunkat, és így folytatunk párbeszédet, például jó tanácsokat vagy kritikus megjegyzéseket osztogatunk, parancsolgatni kezdünk vagy számonkérjük a másikat. A felnőtt szerep lényege az itt és most-ra adott reakció, amely egy érzelmileg kevésbé átitatott, racionálisabb működést jelent, amely például a hatékony, játszmamentes munkakapcsolatoknak is fontos szereplője lehet.

Az emberi játszma jelenségének legfontosabb tulajdonsága, hogy tudattalan, és valamilyen kölcsönös nyereség elérésének vágya hozza létre, kettő vagy több szereplő között. Mivel játszmáink minden szereplő számára valamilyen hasznot, kielégülést hordoznak, ezért előszeretettel ismételgetjük, vagyis folyamatosan újrajátsszuk őket. A játszmákban játszott szerepeinket aktuális énállapotaink határozzák meg, illetve a történések mindig egy meghatározott forgatókönyv szerint zajlanak. Ez általában kiszámítható és biztonságos módon történik, például amikor egy felnőtt-felnőtt, vagy egy szülő-gyerek párbeszéd zajlik, hiszen ezek jól kiegészítik egymást.

A probléma általában akkor merül fel, amikor a kezdeményező fél olyan énállapotnak megfelelő választ kap, amely megbontja az egyensúlyt.

Például vegyük azt, amikor egy kezdő munkatárs felelős felnőttként viselkedik, és felvállalja kezdeti bizonytalanságát, aminek következtében kénytelen többször is segítséget kérni egy számára új feladatban, ám szemrehányó, szülői válasszal találja szembe magát kollégája részéről: “hiszen most mondtam el, nem igaz, hogy nem figyelsz jobban!”. Eric Berne számos játszmahelyzetet írt le, amelyek munkahelyi viszonyainkra is könnyen átültethetőek. Nézzünk ezek közül néhányat.

Most rajtacsíptelek, te gazember!

Képzeljük el a tipikus helyzetet, amikor a kezdetben kifogástalanul teljesítő, a menedzsment által nem rég büszkén bemutatott új reménység felkelti egy pozicióját veszélyben érző, tapasztaltabb kolléga figyelmét. Utóbbi, ahelyett hogy átadná tapasztalatát, és együttműködne kollégájával, soha nem látott lelkesedéssel keresi az illető gyenge pontjait, és első hibájának elkövetésekor könyörtelenül lesúlyt az erőviszonyok tisztázása érdekében. Tegyük fel, hogy szerencsétlen módon az új munkatárs olyan határok átlépésével érte el eredményeit, amelyek nem elfogadhatóak a menedzsment részéről, és hitelvesztéssel járnak, legalábbis akkor ha utóbbiak tudomást szereznek róla. Márpedig ez elkerülhetetlen, hiszen a revansra éhes munkatárs széles mosollyal az arcán, kezeit dörzsölve szalad kedvenc pletykapartneréhez, akinek köszönhetően pillanatokon belül az egész iroda, majd az érintett közvetlen vezetői is a szabályszegésen szörnyülködnek, rövidesen pedig már a szükséges retorziókat fontolgatják. Ebben a játszmában a kezdeményező fél azt élvezi leginkább, hogy markában tarthatja a gyengébb másik sorsát, és kedvére játszadozhat vele, közben pedig kiélheti haragját.

arguing-couple-back-to-b-012.jpg

A perfekcionista vezetők játszmája

Talán mindenki látott már olyan vezetőt, aki beosztottjaiban azonnal meglátja a hibát, amit általában szóvá is tesz nekik. Ennek a kegyetlen játszmának a hátterében egy autokrata, irányító szülői attitűd figyelhető meg, amely gyakorlatilag lehetetlent vár el a gyermeki énállapotba kényszerített munkatársaktól; mindössze "csak" annyit, hogy legyenek tökéletesek. A játszma haszna biztosított a vezető számára, hiszen belső bizonytalanságának ellenpontozása hatalmi poziciójából fakadóan és fölényeskedő, kritikus hozzáállásának köszönhetően újra és újra megvalósulhat.

"Ha te nem lennél, akkor..."

Különösen akkor beszélhetünk kiegyensúlyozott helyzetről, ha mindehhez olyan beosztottak társulnak, akik előszeretettel játsszák a “Ha te nem lennél...” játszmát. Ennek lényege, hogy az uralkodni vágyó, korlátozó főnök keze alatt dolgozók ugyan szenvednek vezetőjük bánásmódjától, és erről gyakran heves diskurzust is folytatnak annak háta mögött, de ezáltal nagyszerű kifogással is rendelkeznek arra vonatkozólag, hogy miért nem valósíthatják meg hosszú idők óta dédelgetett álmaikat és céljaikat, nagyszerű elképzeléseiket, amelyek biztosan kiemelkedő teljesítményt és elismerést hoznának nekik. A domináns, irányító és kritikus szülő szerepében tetszelgő vezető tehát jól kiegészíti, és visszafogja a bátortalan beosztottak képlékeny ambícióit, amelyek nagyobb magabiztosságot igényelnének, ezáltal kockázatosak, illetve veszélyt hordoznak számukra.

Berne szerint az emberi játszmák mindannyiunkat körülvesznek, és az egészen hétköznapi szituációkban is fellelhetőek. A legfontosabb kérdés talán az, hogy milyen módon lehet ezeket felismerni, megszakítani, kilépni belőlük vagy elejüket venni. A válasz bizony nem egyszerű, és aktív önismereti munkát igényel. Eric Berne számára sajnos nem adatott meg, hogy egy komplex terápiás eljárást hagyományozzon az utókorra, viszont az összefoglalónéven tranzakcióanalízisnek nevezett megközelítést napjainkban is sokan fejlesztik a legkülönbözőbb irányokba. Sőt, ma már nem csak önálló pszichoterápiás irányzatról beszélhetünk, hanem számos vezetői képzés, készségfejlesztő tréning, illetve coaching irányzat támaszkodik az emberi játszmák elemzésére.

A cikk az Üzlet & Pszichológia magazin 2014/2. lapszámában jelent meg. 

Szerző: Juhász Dániel pszichológus | juhaszd.pszichologus@gmail.com

 

--- Tetszik? Akkor kövess minket a Facebookon is! ---  

 

A bejegyzés trackback címe:

http://pszichoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr937359302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.