Az ember társas lény. Másokhoz való viszonyunk befolyásolja önértékelésünket, viselkedésünket, érzelmi világunkat, identitásunkat és boldogságunkat. A kötődési vágyunk, élményeink megosztásának az igénye, a csoporthoz való tartozás egyaránt funkcionálhat az öröm, és a stressz forrásaként is. Ahogy az együttlét, éppúgy a magány is közös, és mindenkit érint. Többek között ez adja az április 17-19. között megrendezésre kerülő Budapesti Pszichológiai Napok, vagyis Pszinapszis apropóját, amely idén a Közös magány címet kapta. A tavalyi és tavalyelőtti évekhez hasonlóan a rendezvény főszervezőjét kérdeztük.

Kérdéseinkre Horváth Boglárka válaszolt, de az interjú előtt jöjjenek a szervezők szavai az idei rendezvény inspirációjáról:

"A magány egy olyan érzés, amely mindannyiunk életében jelen van valamilyen formában. Van, amikor szükségünk van rá, van, amikor menekülünk előle. Mivel minden ember másmilyen, mindannyian másképpen vagyunk magányosak is, más jelentést hordoz számunkra ez az érzés, állapot. Mindez azonban nemcsak személy-, de élethelyzet-függő is. Az egyedüllét, a magány általában nem úgy jelenik meg előttünk, mint egy közös, társas dolog. A XIX. Pszinapszison mégis igyekszünk körbejárni ezt az elsőre megfoghatatlannak tűnő témát. Lehetünk közösen magányosak?"

Szinte hihetetlen, hogy idén már a 19. Pszinapszisról beszélgethetünk. Hogyan látod a rendezvény múltját, jelenét és jövőjét?  

A Pszinapszis eredetileg egyetemi előadássorozatként indult, ezért nagyon büszkék vagyunk arra, hogy látogatóink száma mára eléri a 3000 főt. A sok látogató mellett igyekszünk megtartani az oldott, fesztelen hangulatot a rendezvényen. Fontos számunkra, hogy a színvonalas szakmai program mellett a Pszinapszis közösségére is figyeljünk. Kulturális programjaink, a számos időtöltési lehetőség a helyszínen mind azt szolgálják, hogy fenn tudjuk tartani a Pszinapszisra évek óta jellemző, barátságos légkört. Úgy gondolom, a korábbi évek programjai igazolják a Pszinapszis létjogosultságát, és nagyon fontos számunkra, hogy idén is tartsuk magunkat a korábbi évek színvonalához. Évről-évre igyekszünk olyan előadókat meghívni, akik segítenek a pszichológia megismertetésében, elfogadtatásában, és úgy gondolom, hogy nagy szerencsénk van, hiszen sokan szívügyüknek tekintik a rendezvényt, és támogatnak minket.  

Te miként tekintesz a Pszinapszisra? Tudományos konferencia, pszichofesztivál vagy egyszerűen csak a pszichológia ünnepe, ahogyan korábbi cikkünkben írtuk?  

Számomra a pszichológia ünnepe a legkedvesebb megnevezés, de a hivatalos meghatározás szerint tudományos-kulturális rendezvény vagyunk. Nagy hangsúlyt fektetünk a szakmaiságra, de ugyanolyan fontos számunkra, hogy a tudományosan igazolt eredményeket érthetően, feldolgozhatóan prezentáljuk. Az előadások, műhelyfoglalkozások témai nagyon könnyen kapcsolhatóak hétköznapjainkhoz, igyekszünk hasznosítható ismereteket átadni. Mindemellett kulturális programjaink segítségével a fesztivál hangulatot is igyekszünk erősíteni.  

Honnan jött az idei téma?

Mint minden évben, idén is számos ötlet közül választottunk. A potenciális főcímek közül a Közös Magány volt a legmegosztóbb, senki nem tudott elmenni mellette, így végül emiatt választottuk. A magányhoz mindenki tud kapcsolódni, hiszen magányosak már mindannyian voltunk az életben. Akár a hétköznapjainkban, a metrón, a buszon, a közértben, de párkapcsolatban, családban, a közösségi média felületein és számos más közegben is megélhetjük a magányt. Ez egy nehéz érzés, de azzal, hogy beszélünk róla, kimondjuk, hogy megtapasztaltuk már, könnyebben feldolgozhatóbbá válik, hiszen a tudat, hogy nem vagyunk egyedül vele, csökkenti a súlyát is egy kicsit.

A magány fogalmáról a legtöbbünknek a párkapcsolatok jutnak eszébe. Valóban ez lesz a fókuszban?  

Az előadásaink igazán sokoldalúan ragadják meg a magány témakörét. Lesz szó párkapcsolatokról is, de nem kizárólag ez az aspektus jelenik majd meg. Magány a családban, a sportolók magánya, a krónikus betegek magányossága, közös magány a börtönben, hogy csak néhányat említsek azon témák közül, melyek szorosan kapcsolódnak főcímünkhöz.  

Mit gondolsz, hogy mik lesznek idén a legvonzóbb programok?

Szívem szerint most az összes programot felsorolnám, de igyekszem a teljesség igénye nélkül kiemelni néhányat. 

A pénteki előadások közül Berkics Mihály előadása igazán érdekesnek ígérkezik, a rendszerváltás utáni magyar társadalomról ad majd elő. Szombaton Bagdy Emőke, Pál Ferenc és Tari Annamária is előadnak majd, illetve Ujhelyi Adrienntől megtudhatjuk, hogy „miről árulkodik a selfie?”. A vasárnapi nyitóelőadást Vekerdy Tamás tartja majd, utána Pléh Csaba, Lénárt Ágota, Mérő László, Almási Kitti és Hevesi Krisztina adnak majd elő. Ugyanezen a napon Horváth Éva a NANE képviseletében beszél majd a szexuális erőszakról. Mindezeken kívül a három nap alatt szó esik majd sok egyéb témáról is, például szerhasználatról, vámpírpszichológiáról, a kapunyitási pánikról, evészavarokról és mesepszichológiáról.  

Látogatóink az előadásokon kívül sajátélmény-foglalkozásokon is részt vehetnek majd. Többek között lehetőségük nyílik megismerkedni a hipnózissal, fókuszolással, mozgásterápiával, pszichodrámával, zeneterápiával, az autogén tréninggel, élménypedagógiával, valamint stresszkezelési, prezentációs és időgazdálkodási tippeket is kaphatnak rendezvényünkön. A kulturális programok közül pedig szeretném kiemelni a Slam poetry versenyt, mely idén először kerül megrendezésre a Pszinapszison.

Mit üzennél a leendő látogatóknak a Pszinapszis önkéntes szervezői csapatának a nevében? 

Gyertek el, nézzétek, hallgassátok meg a programunkat, melyet értetek, nektek raktunk össze