Fair play vagy sumákolás? - A versengés lélektani háttere

2013. október 09. - Juhász Dániel

Vajon miért van az, hogy bizonyos sportolók minden eszközt bevetnek a győzelem érdekében, míg mások a fair play szabályait követve érik el sikereiket? Vajon mi számít csalásnak a sportban? Az, amit a bíró észrevesz, vagy az is, amit nem? Az biztos, hogy a győzelem iránti vágy gyakran kerül szembe a becsületesség normájával és ez sok stiklihez vezethet, sőt sok esetben a tudatos szabálytalankodás a taktika részét is képezheti. De vajon miért háborít fel minket mélységesen egy-egy igazságtalan ítélet vagy sumákolás?

Az úgynevezett „fair play" jelensége messze túlmutat az egyszerű szabálykövetésen. Egyszerre utal a szabályok, a bírók, a közönség és az ellenfelek tiszteletére, de a lojalitás erényét, a csapatjátékos hozzáállást és a játék szellemének megbecsülését, az alázatosságot is magában hordozza. Rendkívül izgalmas kérdés, hogy – akár nézőként, akár aktív résztvevőként – miért reagálunk érzelmileg hevesen a tisztességtelenségekre és egyáltalán miért kell a fair play viselkedést külön díjazni és egyúttal az ettől szélsőségesen eltérő szabálytalanságokat szigorúan büntetni...

Run!

 

Talán azért, mert a versengés jelensége nem csak a sportra jellemző, hanem talán az élet összes területén előfordul, ahol emberek különféle célokért küzdenek. A pszichológia tudományának alapvető feltételezése szerint az ember társas lény, vagyis személyiségét jelentős részben a különféle csoportokhoz, szervezetekhez való tartozása és emberi kapcsolatai alakítják az élete során. Mivel tehát folyamatos kölcsönhatásban működünk, elkerülhetetlen, hogy időről-időre összehasonlítsuk magunkat másokkal. Ez általában hasznosnak bizonyul, hiszen ezáltal alakulnak ki együttműködéseink és azok a versenyhelyzetek is így jönnek létre, amelyek motivációt nyújtanak a fejlődéshez, a változáshoz és sokszor olyan sikerek eléréséhez, amelyeket korábban elképzelhetetlennek tartottunk volna (elég ha csak a 100 méteres síkfutás világrekordjára gondolunk, amelynek esetében a tudósok már többször állították azt, hogy fizikailag lehetetlen megdönteni, aztán mégis sikerült). A versengés tehát társadalmunk, mindennapi működésünk alapjelensége, de hogy kapcsolódhat ehhez az igazságosság és miért vagyunk erre ilyen érzékenyek?

Az biztos, hogy az igazságosság normája mélyen gyökerezik kultúránkban és ezáltal bennünk is. Ehhez pedig alapvetően pozitív érzelmek, elégedettség és elismerés kapcsolódik. Bizonyos pszichológiai kutatások például kimutatták azt, hogy amikor az emberek egy igazságos vagy becsületes cselekedetet látnak, agyukban rögvest aktivizálódik az a jutalmazó rendszer, amely kellemes érzésekhez juttatja őket, még akkor is, ha ők személyesen nem érintettek az esetben.

happy 1st of february! | boldog február 1-jét!

Ennek fényében érdemes belegondolni abba, hogy élsportolóink nem csupán nemzetünk kiemelkedően sikeres fiai és lányai, hanem akarva-akaratlanul példaképként is szolgálnak számunkra. Ez bizony nem könnyű feladat és gyakran komoly problémát okozhat nekik a sikereiket vagy éppen kudarcaikat övező hirtelen jött érdeklődés, és az, hogy a teljesítményükön túl már személyükkel, szavaikkal és minden tettükkel kapcsolatban véleményt formálnak róluk az emberek. Ez a helyzet komoly felelősséggel jár, amelynek a terhével sok esetben nehezebb megbirkózni, mint a legdörzsöltebb ellenfelekkel a pályán. Szerencsére ma a sportpszichológiának köszönhetően már léteznek olyan eszközök, amelyek a sportoláshoz kapcsolódó lelki és mentális kihívások kezelésében nyújtanak rendkívül hasznos segítséget.

Mindenesetre az biztos, hogy érdemes mindenkinél jobban megbecsülnünk az olyan hiteles, felelősségtudó sportembereket, akiknek nem csupán tehetsége, győzni akarása, munkabírása és kitartása kiemelkedő, hanem a szíve és az esze is a helyén van. Ők ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a fair play gyakorlása olyan emberi értékeket kíván meg, amely százezreknek, millióknak szolgál pozitív példaként és maradandó nyomot hagy bennük, sokszor talán mélyebbet is, mint egy olimpiai vagy világbajnoki aranyérem.

Élsportolóink tehát a versengés eszméjének piedesztára emelt képviselői, akik minden tettükkel árnyalják az őket követő rajongók, sportkedvelők versengéssel kapcsolatos hozzáállását és mintát nyújtanak kitartásból, kemény munkából, tisztességből és persze időnként tisztességtelenségből is.

Mindezt talán Gyurta Dani szavai bizonyítják a legjobban, amelyeket idén, fair play díja átvételekor hallhattunk tőle:

"Ez a díj sokat jelent, de nem elsősorban miattam fontos: ez is egy üzenetet hordoz, hogy igenis lehet és kell úgy sportolni, hogy a vetélytársak nem egymás megsemmisítésére törekednek, hanem nemes versengés során döntik el, ki a jobb. Őszintén remélem, a sport, a sportolók példát mutatnak, és így magunk is hozzájárulhatunk egy jobb világ megteremtéséhez. Nagyon köszönöm ezt a kitüntetést, hadd mondjam így: Alex nevében is."

A cikk szerzője: Juhász Dániel pszichológus 

Fotók: Steve Garner és Balla Csönge

 

Források:

http://www.psychologytoday.com/blog/your-brain-work/200911/fair-play
http://sportgeza.hu/uszas/2013/09/19/megkapta_fair_play-dijat_gyurta_daniel/

--- Tetszik? Akkor kövess minket a facebookon is! ---

 

A bejegyzés trackback címe:

http://pszichoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr45560788