Humánia Pszichológia Blog

Közmondásaink pszichológiája – Miért félünk megijedni?

2013. június 01. - humánia

kep.JPGIsmét népi bölcsességeink nyomába eredünk, és megpróbálunk utólagos elméleti bevezetőt írni felmenőink tömör pszichológiai elméleteihez. Helyettesítheti-e a szájhagyomány a szakirodalmi hivatkozásokat? Mennyiben feleltethetők meg egymásnak a közbeszéd kifejezései és a pszichológia fogalmai? Rovatunkban közmondásaink tudományos megalapozottságának gondolunk utána.

Előző alkalommal azt jártuk körül, mennyire fertőző a bolondság. Most nézzünk meg azt, hogyan választanának ősapáink két rossz élmény közül.

Mai bölcsességünk:

Jobb félni, mint megijedni.

Bizony feladja a leckét ez a közmondás, mert bár a félelem és az ijedtség a hétköznapi szóhasználatban jól értelmezhető kifejezések, a pszichológiai fogalmak szintjén nem mindig könnyű rendet tenni.

Már az ókori görög csecsemők is…

Kezdjük a megijedéssel. Már a szóalakból is sejthetjük, hogy itt egy hirtelen lezajló folyamatra kell gondolni – olyan reakcióra, amellyel az ember valamilyen váratlan külső eseményre válaszol. Az esemény váratlanságból adódik, hogy reakciónkat nincs időnk igazán átgondolni vagy kontrollálni, és meglehetősen automatikusan, reflex-szerűen zajlik le, ahogy azt a jelenség egy angol elnevezése, a „startle reflex” is jelzi.

A név egyben utal arra az „összerezzenésre”, amely a testi sérülésektől való védelmet szolgálja veszélyhelyzetben: szemünket összezárjuk, és izmaink megfeszítésével óvjuk érzékeny testrészeinket (pl. nyak, gerinc). Emellett aktivizálódik a vegetatív idegrendszer is, előkészítve az „üss vagy fuss” reakciót, amiről már korábban esett szó. Sőt, a társas támasz reményében egyesek sikoltással is hírül adhatják a vélt fenyegetést.

Azt, hogy mennyire mélyen belénk van kódolva a veszélyhelyzetre adott reakció, szintén jól mutatja a csecsemőknél 4-5 hónapos korig megfigyelhető Moro-reflex (lásd: videó). Ez a velünk született mozgásminta valamikor a túlélést jelenthette, ha anyánk bundájáról lecsúszva újra biztos kezekben akartuk tudni magunkat.

Ilyen értelemben a megijedés nagyon ősi folyamatokat indíthat be, és a másodperc törtrésze alatt mozgósíthatja tartalékainkat a túlélés érdekében, ami már önmagában megterhelő élmény lehet (főleg ahhoz képest, ha egyébként csak egy macska suhant el mellettünk). De vajon miért akarunk inkább félni?

Mumusok és sárkányok

Az, hogy a félelem szintén nagyon alapvető emberi jelenség, látszik abból, hogy több pszichológus is az alapérzelmek közé sorolja. Paul Ekman szerint például hat olyan érzelem van, amelyet a világ minden kultúrájában megfigyelhetünk: boldogság, szomorúság, meglepettség, harag, undor, és félelem.

Azonban a félelem valódi jelentésének megértése, illetve a kifejezés elkülönítése más fogalmaktól nem olyan egyszerű. Ha azt mondtuk, hogy ijedtséget egy hirtelen észlelt, azonnali veszélyként értékelt esemény vált ki, akkor annyit azért leszögezhetünk, hogy a félelem ennél tartósabb állapot, amely inkább megelőzi a konkrét veszélyhelyzetet. Hiszen legtöbbször attól félünk, hogy valami majd meg fog történni. Emellett mindig valamitől félünk, és ez az élmény motivál minket arra, hogy elkerüljük azt a valamit.

Pontosan ez a konkrét vonatkozás az, ami megkülönbözteti a félelmet a szorongástól, amivel össze szokták keverni. A szorongásnak ugyanis nincs konkrét és tudatos tárgya. Aki szorong, általában nem tudja megmondani, hogy miért szorong, és így nem is képes csökkenteni ezt a kellemetlen élményt. Lényegében Freud is ezt a fajta feloldhatatlan feszültséget, és az általa okozott neurotikus tüneteket igyekezett megérteni, illetve felfejteni a mögöttük álló tudattalan konfliktusokat.

És ahogy Freud is megfigyelte, a megfoghatatlan szorongás sokszor szimbolikus tárgyat keres magának, és ilyen értelemben konkrét félelemmé válik, pontosan azért, mert elviselhetőbb az, ha tudjuk, mitől félünk. Így például a fóbiák vagy a kényszercselekvések azt a célt szolgálják, hogy aktívan tehessünk valamit általános szorongásunk ellen, és legalább átmenetileg megnyugodhassunk, ha éppen mondjuk sikerült elkerülnünk, hogy lifteznünk kelljen, vagy ha többszörösen meggyőződhettünk róla, hogy tényleg bezártuk az ajtót.

Hasonló célt szolgálnak a mesék is. Amikor a gyermekek például kezdik megérteni, hogy mit jelent a halál, és amikor a gondtalan létezés hirtelen szorongatóvá válik, fokozott lehet az igényük az olyan mesékre, ahol a félelemnek van valamilyen konkrét tárgya, mondjuk egy szörny, akit aztán a főhős legyőz. A mese cselekménye, a küzdelem és a megnyugtató befejezés keretet biztosít az egyébként szabadon lebegő és kiszámíthatatlan veszélynek, és azt az érzést kelti, hogy a kontroll a kezünkben van.

Félelem és reszketés, nem csak Las Vegasban

Úgy tűnik tehát, hogy azért lehet jobb félni, mint megijedni, mert a félelemben legalább van valami kiszámíthatóság, és megvan az aktív cselekvés lehetősége, ami a szorongás vagy a hirtelen rémület esetében hiányzik. Azt is el lehet fogadni, hogy a félelem sok esetben hasznos lehet, és megóvhat olyan helyzetektől, amiket valóban jobb elkerülni.

De ha félelem általánossá válik, és korlátozza egy ember hétköznapi tevékenységeit, az semmilyen értelemben nem lehet jó vagy hasznos. A fóbiák lényege pont ez az eltúlzott reakció, ahol a félelem elveszti funkcióját. Ezt a fajta tanult, túláltalánosító félelmet egyébként szintén tárgyalja több közmondás (pl.: Kinek egyszer megégette száját a kása, az aludttejet is megfújja; Kit a kígyó megcsíp, a gyíktól is fél; Leforrázott kutya az esőtől is fél).

 

Összegezve tehát alapvetően elfogadhatjuk a népi hagyomány érvelését, de azért tegyük hozzá: a legjobb az, ha okosan elkerüljük azt, amitől valóban érdemes félni, és ha egyébként pedig felszámoljuk felesleges félelmeinket, és utánajárunk, mitől tartunk valójában.  

 

Kép – Pieter Brueghel: Flamand közmondások 

 

--- Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket itt ---

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr445338657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása