Pozitív gondolkodás, reálisan

2013. február 13. - Juhász Dániel

Manapság már nem csak a mainstream önfejlesztő irodalom, hanem a tudományos pszichológia is sokat foglalkozik a pozitív gondolkodás, vagyis inkább a pozitív életszemlélet témakörével. A többek között Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály által megalapozott pozitív pszichológiai forradalomnak köszönhetően egyre több olyan régóta sejtett igazság nyer bizonyítást, amelyeket nem feltétlenül pszichológusok írtak le először, de most tudományosan ők is igazolni tudják. Ráadásul számos félreértést is tisztázni tudnak végre.

getcapewearcapefly.jpg

Az irreális optimizmus

Ilyen például az a tévedés, miszerint az optimizmus azt a jelenséget takarja, amikor valaki kizárólag pozitív dolgokra gondol, nincsenek negatív érzései és fájdalmai még súlyos krízishelyzetekben sem. A pszichológia ezt a jelenséget irreális optimizmusnak nevezi, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy a személy pozitívabb színben látja saját jövőjét, mint a hasonló helyzetben lévő másokét. Sokan ezt egyenesen illúziónak nevezik, ugyanis tulajdonképpen arról van szó, hogy valaki máshogy érzékeli a valóságot, mint ahogy az igazándiból van.

A pszichológiai kutatások azonban azt bizonyítják, hogy a jól beszabályozott, kiegyensúlyozott emberek viszonylag pontosan észlelik saját magukat, kompetenciáikat, kapacitásaikat, és képesek arra, hogy kontrollt gyakoroljanak a jövőjük fölött is.

Az optimista  és a pesszimista személyiség

Induljunk ki abból, hogy az embernek minden nap szembe kell néznie a valóság különböző szegleteivel, amelyek egyaránt tartalmaznak kihívásokat, kritikus stresszhelyzeteket és persze örömteli eseményeket is. Nem mindig könnyű ezzel a rengeteg élménnyel egyszerre elboldogulni, és a pesszimista, illetve az optimista ember ilyenkor másképp reagál. A különbség a helyzet érzékelésében, értékelésében és az arra adott reakciókban, valamint az következmények elővételezésében rejlik. Fontos, hogy az optimista ember nem attól derűlátó, hogy kizárja a kudarcok lehetőségét, vagy nem fogadja el, esetleg tagadja azokat mindenáron, hanem egyszerűen csak hisz abban, hogy képes lesz a negatív eseményekkel, tényezőkkel is hatékonyan megbirkózni, a pozitívnak pedig őszintén tud örülni, illetve el tud mélyedni benne. A lényeg, hogy az optimista ember reális keretek között, de alapvetően azt feltételezi, hogy le tudja győzni a kihívásokat. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy a pozitív gondolkodású személyekre jellemző a reménykedés és a pozitív kimenetelben való hit, amely magabiztosságot, bátorságot eredményez, amely aztán valóban elősegíti a sikeres boldogulást.

Az pozitív életszemléletűek általában belső kontrollos attitűddel rendelkeznek, akik abban a tudatban élnek hogy aktívan képesek befolyásolni a velük történő eseményeket. A külső kontrollosok ilyen szempontból pesszimistábbnak mondhatóak, ugyanis hajlamosabbak arra, hogy az események okait inkább rajtuk kívül álló tényezőkben keressék. Mivel nem tartják a helyzetet befolyásolhatónak és irányíthatónak, gyakran hisznek véletlenekben, a szerencsében vagy éppenséggel a balszerencsében. Ebből kifolyólag kívülről várják a megoldásokat, általában másokat hibáztatnak, figyelmük pedig leginkább a nehezítő körülményekre irányul, valamint passzívabbak, szorongóbbak, és sokszor alacsony önbecsüléssel, gyakori inkompetencia érzéssel rendelkeznek.

A cikk szerzője: Juhász Dániel pszichológus

--- Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket itt ---

A bejegyzés trackback címe:

http://pszichoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr785076893